Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
Nagy Lajos: Otthon a Bethlen Otthonban
BETHLEN NAPTÁR 103 s nem hagyják, hogy a hazavágyás és elhagyatottság kínzó érzése emésszen folytonosan. Gyakran ülök a sirató helyen s lelkem a felszálló dalok szárnyán bejárja azt a drága tájat, amit a távolból még jobban szeretek. El-elnézem az árvák szobáját; milyen tisztaság és rend! A ruházatuk egyszerű, de tiszta és rendes, nem kiabál róluk, hogy árvák. Eszem ételüket, milyen ízletes és magyaros. Jórésze saját farmon termett friss étel és mekkora adag! Azt hiszem, hogy Gacsályinénit sokat megsimogatják “odaát” lévő' lelkek, akik gyermekeik sorsát a lélek szemével nézik. Hát még azt volna jó hallani sokaknak, amikor üde gyermekhangok fújják a magyar és angol dicséreteket a Tiszteletesnéni vezetésével. Elgyönyörködtető, amikor tüzesritmusu magyar dalokat énekelnek. Cseng-bong a zongora, száll a dal és a harmadik, sőt negyedik generáció yenki-vérrel keveredett gyermekét a magyar csárdás taktusára kényszeríti illegni-billegni. Mindig nagy és szent hivatást teljesített a Bethlen Otthon, de akik itt jártak, vezetik és felülvizsgálják, akik megfizethetetlen áldásaiban részesültek, azok most azt vallják, ha nem volna a Bethlen Otthon: sürgősen ki kellene találni. Ugy-e Király Imre bátyám: ki kellene találni? És milyen jó, hogy megvan ez a valóban “otthon”, hajótöröttnek rév, vizbefulónak mentődeszkaszál, viharban járóknak menedék, fütött szoba és terített asztal, elfelejtett bujdosónak: szeretet és hazatalálás, hontalannak otthon. Lehet, hogy aki békességes szobák kandalójánál, pipafüst mellett olvasod soraimat, frázis puffogásának tartod. Kérdezd meg Dr. Újlakit, Borshy Kerekest, Királyt, Baloghot és Kecskeméthyt, akikhez a nagyvilágon szétszórt magyarság annyi tragédiája fut be naponként, hogy mennyire szükség van erre az Otthonra. Kérdezd meg, hogy mit érzett az a meggyötört szív, aki riadt életét, két gyermekét és nagy bánatát mentette ide . . . kérdezd meg tőle, hogy mit érezett, amikor öt esztendei bujdosás után végre otthonra találtak gyermekei, amikor meggyötört apai kezéből átvette az anyát helyettesitő szeretettel az Igazgató felesége. Mindannyiunk szeme tele volt könnyel és magyar szivünk ezzel a hálaimádsággal: Légy áldott Istenem, hogy van amerikai magyarság, van Bethlen Otthon. Legyenek áldottak, akik megálmodták, akár élnek, akár pihennek, legyenek áldottak, akik vezetik, s legyenek ezerszer áldottak, akik fenntartják. A második világháború zivatarának rengeteg magyar áldozata van. Tele van a világ nagy és kis magyar árvákkal. Nincs egyebük csak meggyötört életük és mindannyiunk jövendője: a gyermekük. De áldott az Isten, hogy van Bethlen Otthon.
