Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)

Nagy Lajos: Otthon a Bethlen Otthonban

100

BETHLEN NAPTAR

egyszerre mintha csak álmodnék, mert azt a másik tájat látom, hol annyi virág és bánat terem. Látom hegyét-halmát, buzakeresztekkel gazdagon tele rakott rónáját. A vonat itt zakatol velem, a lelkemet az otthon drága emléke ringatja. Felzokog bennem a honvágy, óh de szeretnék:

“Harmatos hajnalon régi utat járni.

Régi erdőszélen virágot csodálni.”

Milyen jó volna:

“Beszivni illatát frissen kaszált fűnek.

Mialatt a réten tücskök hegedülnek.

“Régi hegyeimen, lábujj hegyen járnék.

Jó volna a napfény,

szép volna az árnyék.” (Wass Albert.)

Álmadozásomnak vége, Pittsburgh következik. Előre bátran, fejest egy világváros széditő forgatagába. (Minek is hagytam ott Hubót?) Az ígéret szerint Mircse Nt. urnák kellene várni. Valaha láttam a fényképét. Gondoltam, hogy egy fekete, nagyfejű, vastag bajuszu, papos kinézésű urat megszólítok. Seholsem látok ilyesfajta embert. Kezd elszorulni a szivem, mi lesz most velem? Megyek a kijárat felé. Egy fiatal embert látok ott állani, akinek mosolya a bajusza alól a füléig szaladt: Te vagy Nagy Lajos? Én volnék, de te ki vagy? Megmondja a nevét. Nem mertem megkérdezni tőle honnan ismertél fel? Bizonyára arra hivatkozott volna, hogy ordit rólam falusi és “greenhorn” mivoltom. Erre illett volna megsértődnöm, de kikerültem, mert szeretettel fogadott s azután a toll a fegyvere, félek, hogy belém döfi. Betessékelt autójába. (Hü, de gazdagok itt a papok, otthon már zötyögős szekérre sem jut.) Robogott velem és elvitt Fiók Alberthez. Én meg ezt az embert ismerem fényképről — jelentem ki. Akkor keblemre fiú — fogad otthonira emlékeztető szeretettel. Próbálnánk összeölelkezni, de két okból nem sikerül, mert nagyon rövid a karunk s a súlypont nagyon is horizontális irányban kezd kialakulni bennünk. A Pittsburghkörnyéki papok itt vannak nyomdájában. Elbámulok. Itt mindenki szurtos és nyomdász. Jó öreg tiszteletes és tudós reformátoraink elcsudálkoztak volna, hogy kései, messze, Amerika földjére szakadt utódaik micsoda csodálatos gépezettel dolgoznak. (Igaz, hogy hasonló kondíciójú Albert bátyám mindig ott áll szaktanácsaival készen.) Innen tovább vittek izes vacsorára, test