Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)

Szépirodalom

BETHLEN NAPTAR

85

nán búcsúzott el. A magyar hazát, mindörökre, 1849 augusztus 15-én hagyta el Orsovánál.

A fegyverletétel 1849 augusztus 13-án történt meg az aradmegyei Világos melletti sikon, délután négy órakor, körülbelül 20 ezer magyar katona részvételével, 130 ágyúval. A mindig rideg Görgey egyetlen pillanatra lágyult el, amikor lova nyakára hanyatlott fejjel nem tudta könnyeit eltitkolni.

Görgey a fegyverletétel után könyörgött tiszttársai számára is a kegyelemért, de eredmény nélkül. Nem hozott sikert Paskievics herceg személyes közbenjárása sem. A 13 tábornokot és a többi nemzeti vértanút nem lehetett megmenteni. Haynau maga rendelte el, hogy a 13 tábornok kivégzésének október 6-án kell megtörténni. Ez a nap volt az első évfordulója annak, hogy legjobb barátját, Latour gróf osztrák hadügyminisztert Bécsben a forrongó nép egy utcai lámpára akasztotta. így állott bosszút Haynau azokon a magyarokon, akiknek a bécsi véres eseményekhez semmi közük sem volt.

A 13 aradi vértanú névsora ez:

Ittebei Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos, akiket sortüzzel végeztek ki az aradi vár sáncaiban, továbbá Aulich Lajos, Damjanics János, Nagy Sándor József, gróf Vécsey Károly, Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Pöltenberg Ernő, gróf Leiningen-Westrburg Károly, akiket felakasztottak. Ugyanaznap végezték ki Pesten az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost is. Az első vértanukat a többi kivégzettek hosszú sora követte.

Az aradi 13 névsorából kitűnik, hogy közülök csak hatan voltak tiszta magyar származásúak. A többi hét között volt osztrák, német, szerb, horvát, de mind a magyar szabadságért harcolt és azért halt meg, bár voltak köztük, akik csak igen gyengén tudtak magyarul beszélni. Az aradi 13 örök időkre a legfenköltebb példája lesz a magyar nemzet beolvasztó és átformáló erejének.

Mindennek immár kerek száz esztendeje, ami még egy ezeresztendős nemzet életében is hosszú idő. A százesztendős fordulónál kegyelettel kell megállnia minden magyarnak, aki hiszi és vallja, hogy az elődök utódaikban élnek tovább s hogy egyetlen, önmagát megbecsülni tudó nemzet sem lehet méltatlan arra az örökségre, amely a nagy elődökről maradt reá.