Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Szépirodalom
82 BETHLEN NAPTÁR Görgeynek a történelemben még ma sem eléggé tisztázott, mindenképen különös szerepe is az uj esztendővel kezdődött. A 49 esztendős Kossuth és a 35 esztendős (^örgey között kezdettől fogva olyan lelki ellentétek állottak fenn, amelyeknek megértése még mindig a jövő lélektani tudományának egyik feladata lesz. Hasonlított ez a személyes ellenszenv ahoz, amely Kossuth és Széchenyi között fennállott, de mivel a nemzet életének sokkal válságosabb korszakában éleződött ki, következményei is tragikusabbak lettek az országra nézve. Sajátságos hasonlatot látunk e lélektani talány és aközött a viszony között is, amely a 12 év múlva kitörő amerikai polgárháború első fiatal fővezére, a szintén 35 esztendős McClellan és az Egvesült Államok elnöke és haderejének legfőbb vezére, Lincoln Abrahám között fennállott, aki akkor 52 éves volt. (Mint látjuk, a négy férfinak még a kora is majdnem ugyanaz volt.) Annyit mindenesetre meg tudunk állapitani, hogy a történelem aligha a tulfiatalon történelmi szerephez jutott katonáknak fog igazat adni, amennyiben Kossuth is, de különösen Lincoln, mindig valódi államférfim nagyságról tett bizonyságot az ellentétek ideje alatt. Görgey a közeli Vác mellett állott kis seregével, amikor a főváros elesett. Itt első dolgának tartotta, hogy kiáltványt adjon ki, amelyben kemény szavakkal támadta az elmenekült kormányt, amely szerinte “megfoghatatlan okból” hagyta el a fővárost. Görgey kiáltványában az az erősen politikai és a nemzet előtt ellenszenves kifejezés is benne volt, hogy ellen fog állni mindazoknak, akik “éretlen” köztársasági kísérletekkel meg akarják a királyságot dönteni. Görgey kiáltványa taglóütés gyanánt hatott Kossuthra, aki hatalmas válaszban utasította rendre a fiatal katonát és a váci nyilatkozatot teljes egészében visszautasította. Görgey lépésének azonban tragikus következménye lett: bevitte a hadseregbe a politizálást, amit azután többé nem is lehetett kiirtani. A hadsereg a kormánynak csak olyan intézkedéseit volt hajlandó követni, amelyeket jónak látott. Görgey kétségtelenül jó katona és ügyes taktikus volt, akinek Kassáig felvonulása és a város elfoglalása valóságos mestermunka volt. Önfejűsége azonban, amihez bizonyára hozzájárult a maga történelmi küldetésébe vetett túlzott hite is, végzetes hatást gyakorolt az egész szabadságharc kimenetelére. Kossuth a váci kiáltvány után sohasem tudott többé felmelegedni vele szemben. Mikor a harc végleg elveszett, Kossuth megingathatatlan meggyőződéssel vallotta Görgeyt árulónak s ebben a hitében haláláig megmaradt. Mindennek dacára a magyar ügyre kedvezőbb napok kezdtek virradni. Guyon fényes győzelmét Branyiszkónál nyomon kö
