Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
II. A Presbyterian Church in the U. S. kebelébe tartozó magyar egyházközségek
BETHLEN NAPTAR 207 IGAZ VALLÁSOSSÁGOT! Irta: Csuloros István, a Magyar Presb. Konferencia elnöke A múlt télen Floridában üdültünk. Vasárnap lévén, a közelben lévő Presbyteriánus templomot kerestük fel. Korán érkeztünk és igy betértünk egy szomszédos római katholikus templomba. Az 1200 üléssel ellátott nagy templom nemcsak hogy tele volt, de száznál többen még álltak is. Azon a reggelen a harmadik mise folyt. Zenének se hire, se nyoma. Öt perces, egyszerű imádság, három kollekta és félóra alatt elvégződött az Istentisztelet. Köszöngetés helyett mindenki elfoglalta a helyét és imába merült. Mint az elején, úgy a végén, mindenki gyorsan távozott. A pap ruháján és az oltárképen kivül a ázemet semmi sem ragadta meg. Az utcán át, beléptem a Presbyteriánus templomba. Alig találtam ott százfőnyi népet. A templomlátogatást valamennyien sürgetjük. Elcsodálkoztam a nagy ellentéten. Erre a választ nagyjában a tekintély adja meg. A katolikus nép hisz, mert arra megtanitották. Hiszi a természetfeletti kegyelmet, bűneinek bocsánatát, a megváltást és az örökéletet, amiket csak az egyház szerezhet meg. Köztudomású tény, hogy a római katholikus doctrina szerint a megváltás csak a templom utján érhető el. Kevesen tudják, szó is kevés esik arról, hogy a keresztyén vallások ebben az igazságban nem hisznek, még pedig azért nem hisznek benne, mert a felekezet nem ismeri, vagy nem tanitja. Az átlagos; Protestáns feltételezi, hogy az Egyház hitének megőrzésében segítségére lehet, de nincs semmi, amit más forrásból ne tudna meríteni. Másszóval az egyén azt gondolhatja, hogy az egyház nem szükséges a megváltás eléréséhez. Mintha egyenes érintkezésben volna Istennel és ebben az összeköttetésben, ha lenne is, csak nagyon kis szerepe van az egyháznak. A protestáns theologia szerint az egyéni lelkiismeret szabadsága dönt. Egyházi rendszabályok nélkül ez az igazság gyengeségre és egyház iránti közönyre vezethet, olyan helyzetre, amit az ignorancia demokráciájának nevezhetnénk, amikor is bármely tanulatlan és tapasztalatlan egyén feltételezhetné, hogy az Isten és közötte való viszony rendben van. A háborúban egy francia földön harcoló amerikai katona levelet irt édesanyjának. Hogy megvigasztalja, azt irta, hogy az Ur megalkudott vele. Ezért neki nem szükséges Istentiszteleten részt venni. A protestáns egyház, (vallások) nem gondoskodott olyan tekintélyről, vagy más tiszteletet parancsoló forrásról, ezért a Protestantizmus felett ma chaos a király. A nép összezavarodik. Általános legyengülés észlelhető. A lelki éhség nagy minden ol-
