Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
I. Az Evangelical and Reformed Church kebelébe tartozó magyar egyházközségek
172 BETHLEN NAPTÁR az Urnák az East 79-ik utcán. Majd a haladás felfelé vezető utján eladván a régi templomot, az East Boulevard és Buckeye Road sarkán 15 esztendővel ezelőtt megépített Bethlen Hall falai közé helyezte át az Egyház a gyülekezeti életet abban a reményben, hogy rövid időn belül hozzá épitve az uj, nagy épület meglevő tömbjéhez, megalkotják a legnagyobb amerikai magyar református templomot, a Nagytemplomot. Tizenöt esztendő telt el tervezésben, várakozásban, imádkozásban. 1947 év nyarán a gyülekezet történelmének uj korszakához érkezett el. Eltávozván az élről a gyülekezetnek 24 éven át volt lelkésze, Dr. Herczegh József, a megüresedett lelkipásztori tisztre Dr. Szabó István hivatott meg, aki az egyháztanáccsal karöltve és a gyülekezet egyetakarását a templommegépitésre vonatkozólag felismerve, a gyülekezettel való együttmunkálkodása legelső és legfontosabb céljává a Nagytemplom megépitését tűzte ki. Az egyháztanács és a gyülekezet sorozatos gyűlései után, az 1948 március 21-én tartott közgyűlés nagy lelkesedéssel és teljes egyhangúsággal magáévá tette a templomépitési tervet és költségvetést és elrendelte a Nagytemplom épitésének megkezdését. Az egyháztanács és az épitő bizottság gyors akcióképességének köszönhető, hogy rövid idő alatt lebonyolittattak a szükséges teendők, úgyhogy az év április 25-iki vasárnapján megtartathatott a kapavágás szertartása és a reá következő napon kezdetét vehette a tényleges épitkezés. Szivünk nagy örömére — Isten kegyelméből — szemeink láttára napról-napra emelkednek annak a magyar református Nagytemplomnak a falai, amely gyönyörű kőtemplom alkalmas lesz arra, hogy a lelkeknek az élőkövei benne hasonlóképen templommá épüljenek, élő templommá az Urban. Amikor azértan a Szentháromság Egy Isten segedelmében bizakodva, egyházunkhoz rendületlenül hü hiveink áldozatkészségére támaszkodva, a clevelandi Első Magyar Református Egyházközség templomának, a Református Nagytemplomnak, alapkövét elhelyezzük, háromszoros szent fogadást teszünk: Fogadást teszünk, hogy ősi hitünk szent örökségét törhetetlen hűséggel őrizzük és ápoljuk, magunk és utódaink lelkében, oly mindhalálig tartó ragaszkodással, mint ami a mi gályarab őseink szent emlékéhez méltó: “Amint ezt az igaz vallást, drága vallást megszerettem, úgy szeressen, úgy tartson meg Isten engem!” Fogadást teszünk, hogy imádkozunk és dolgozunk és áldozatot hozunk azért, hogy ennek a templomnak a költségeit elő teremtsük és anyaszentegyházunk törvényeit mindenkor megtartva, itt az emberi lelkek élőköveiből Isten dicsőségének messzevilágitó temploma is megépüljön.