Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Egyházaink és lelkipásztoraink a hit harcosai és a segitőszeretet gyakorlói
BETHLEN NAPTÁR 143 sem volt egységes. Már 1896-ban megtörtént a szakadás South Norwalkban, ahol Bassó Béla a congregationalista egyház fennhatósága alatt kezdett magyar munkát. A kettészakadt egyházi munka egységesítésére az a gondolat vetődött fel, hogy az amerikai magyar református egyházi munka a Magyarországi Református Egyház fennhatósága alá helyeztessék. Tulajdonképpen ezt akartuk 1897-ben is, amikor az első Emlékiratban azt kértük az Egyetemes Konventtől, hogy az amerikai munkát tekintse az anyaegyház külmissziói munkájának. Ezt a memorandumot azonban a Konvent nem fogadta el. 1902-ben a Felső-Borsodi egyházmegye, amelynek tagja volt Demeter Bertalan, a Tiszáninneni Egyházkerület utján felhívta az Egyetemes Konvent figyelmét arra, hogy valamit kellene cselekedni az Amerikába szakadt magyar reformátusságért. A Konvent egy bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására. Mi idekint bizonyosak voltunk abban, hogy a Konvent nem hozhat határozatokat olyan ügyben, amit nem ismer. Ezért 1903 Junius 29-ikén gyűlést tartottunk Pittsburghban, amikor megszerkesztettük a második Emlékiratot. Ennek az Emlékiratnak lett az eredménye gróf Dégenfeld Józsefnek Amerikába való át jövetele. Ő 1904 Március 7-ikén érkezett meg New Yorkba. Látogatásának az eredménye lett a Magyarországi Egyház Amerikai Egyházmegyéjének a megalakulása 1904 Április 12-ikén. így fakadt ki a harmadik törzs egyházi életünknek a mustármagjából. A tervezett egységből azonban nem lett semmi. A torzsalkodás a testvérek között nagyon kiélesedett s egy pár helyen a bíróság is beleavatkozott a vitás ügyek elintézésébe. A testvérharc azonban nem akadályozta az uj Egyházmegyét abban, hogy újabb és újabb gyülekezeteket szervezzen és templomokat építsen. Az egyházmegye gyülekezetei annyira megszaporodtak, hogy két egyházmegyét kellett szervezni: a keletit és a nyugatit. Ennek a két egyházmegyének a munkálkodása ragyogó fejezete az Amerikai Magyar Reformátusság történetének. Ennek igazolására csak azt említem meg, hogy tiz év alatt a két egyházmegyében 28 templom épült fel. Közel állottunk ahoz, hogy a református egyházi munka egységessé legyen. De közbe jött az első világháború s ez a magyarországi egyházi munkát derékban törte ketté. Az első világháború után, miután nyilvánvaló volt, hogy a két egyházmegye munkája nem tartható fenn, az a kérdés állott előtérbe, hogy mit cselekedjünk. Hosszas tárgyalások, gyülekezeti és egyházmegyei gyűlések után a többség véleménye az volt, hogy vissza kell menni a Reformed Church in the U. S.-be, ahol alkotmányos jogaink, egyházmegyei szervezetünk biztosíttattak s
