Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Mosolygások
124 BETHLEN NAPTÁR Nem mentem csak akkor, mikor az utolsó előtti konvencióra hivtak és vörös betűs hét maradt az azóta is a magam saját külön kalendáriumában. Néhai Nánássy barátom engedélyével ebéd után fagylaltozni vittem a kis árvákat, meg a moziba és ha nem lettek volna unokáim, kettőt-hármat örökbe fogadtam volna közülök. Sajnos, a legkedvesebbet Dr. Bötykös Béla vitte el Detroitba orrom elől, mikor már a mindennapos fagylalt, meg mozi Ígéretével megszéditettem. Mircse Sándor felvitt egyizben az aggok közé is. Legtöbbje régi ismerősöm volt, de én a juhokra voltam kiváncsi. Annak túrójából ugyanis Nánássy barátom minden esztendőben küldött nekem kóstolót, ami ugyan csak annyi volt, mint a Biblia-beli öt halacska, de azért jutott belőle minden barátomnak. Be kár, hogy Ligonierban nincsenek juhok többé. Hej pedig úgy terveztem, hogy a juhok mellé ama bizonyos nagy fülü állat is kell, csengettyűvel nyakában és éreztem, hogy voltaképpen erre lennék hivatott. Olyan remény volt ez, amely idő előtt pusztult el. Azóta nem is láttam töbé Ligoniert, pedig Bernáth Árpád, a mckeesporti pap gyakran emlegette, hogy az Árvaház kertjében szeretne sakkozni velem, ahol nem zavar bennünket senki. Be kell vallanom azonban, hogy ez a fejtörő játék köztünk nagyon egyoldalú. Bernáth Árpád nekifekszik és úgy elver, mint a kétfenekü dobot. Már én akkor szívesebben forgatom a harminckét levelű ördög bibliáját Kozma Dezső barátommal, aki most Buffaloban van és Becker Jakabbal, aki Detroitban a magyar lutheránus templomot építi nagyra, mikor nem politizál. Egyébként Becker amilyen jó papnak, olyan rossz politikusnak. Demokrata a jámbor, holott én republikánus vagyok. De elég volt a fecsegésből, amint azt Detroitban öreg kálvinista pap barátom, Tóth Mihály szokta mondani, mikor a feketék szigetén vadászgatunk vadkacsákra. Már tudniillik én vadászgatok. Mihály barátom épiti a pásztor-kunyhót mesterien, vágja a füvet, hordja össze a tüzelő fát és csinálja a vacsorát szabad lángon, bogrács felett. Hej pedig ezt a művészetet nem tanulta a papneveldében, ami a nevelde nagy hiányossága. Kemény megátalkodottságom ugyanis megfordítja az igaz mondást ily es formára: — Nemcsak az Ur igéjével él az ember, hanem Tóth Miska halpaprikásával is. És ebből folyólag állapítom meg a végső szót: — Nemcsak komoly Írások vannak a Bethlen Naptár hasábjain, hanem olyan bolondságok is, aminőket én firkálok össze.
