Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Az ige nyomán
94 BETHLEN NAPTÁR befogadni leikébe az igét, hogy teremjen némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. S hogy ezt a bő termést elérhessük, van szükségünk a midennapi Biblia olvasásra. Vasárnapi templomba menetelünk csak mintegy befejezője lehet egész heti elmélkedésüknek. Pazar szinü koronája egy egész heti királyságnak. Az a ragyogó lelki-korona, ami egy-egy pompás naplemente az egész napi ragyogás után. Soha sem lehet vége, csak folytatása. A nap lementével sincs vége se a világnak, se az életnek, se magának a Napnak. A mi földrészünkről lelép, de ugyanakkor a föld egy másik részén tündölő fényében ragyog. Ilyen gazdag napelmente a vasárnapi istentisztelet a mindennapi ige-befogadás után. Megpihen és felüdül alatta a lélek. Újult erőt nyer a közös éneklés és imádkozástól. Meggazdagszik és termékenyebbé lesz a prédikáció áldott permetezésétől, mint pihenő föld az éj harmat-gyöngyeitől A hét első napján pedig folytatni ott, ahol szombaton abba hagytuk. Nem lehetetlenség ez, mint ahogy nem lehetetlen a mindennapi kenyérevés sem. Csak meg kell kezdeni. Csak el kell indulni. Talán az első hét ingadozni fog, még szokatlan lesz, mint lábadozónak az első lépések. De azután már sohse érezhetünk olyan fáradságot, amely fáradttá tenne arra, hogy a Bibliát kezünkbe ne vegyük és ne szenteljük meg napi munkánkat az Ige áldásaival. Hogy elsatnyulna testünk, ha hetenként csak egyszer adnánk neki kenyeret! Éppen olyan csenevész annak az embernek a lelke, aki hetenként csak egyszer táplálja azt az Élet kenyerével. Mert mintahogy nem lakhat jól a vasárnapi ebéddel egy egész hétre a test, akármilyen lucullusi legyen is az a lakoma, éppen úgy nem elégíti ki a lelket csak a vasárnapi templomba menetel, akármennyit is imádkozik és énekel az ember. Nem is szólva az ünnepi-keresztyének megoltott leikéről, akiknek csak Karácsony- és Husvétkor jut eszükbe, hogy Isten háza is van és hogy ők is meg vannak keresztelve. A buzakenyérrel való táplálkozás által csak földi élet-erőt kapunk. De az Igével való rendszeres táplálkozással Örökéletet nyerünk. “Én vagyok az Életnek kenyere,” — mondja Jézus. Én vagyok ama élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből él örökké”. (János 6: 48-51.)
