Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)

Szépirodalom

BETHLEN NAPTÁR

79

nyelv, olyan, mint a német, csakhogy úgy vág a némethez, mint a palócz a magyarhoz, hogy aszongya: Nini Gyorkó, ne bozoggy! Amutt a csepüőte meett e nyufit látuk. Be juó vuóna me fonnyi! (Nini Gyurka, ne mozogj, amott a gyepű mellett egy nyúl fiút látok. Be jó volna megfogni.) Nem csodálom, annyiféle nációból lett az az uj nemzet. Angol nyelvészek kisütötték, hogy az a kitekert nyakú szó természetes madár, mint a nyaktekercs s úgy kiképezték, hogy olyan ne legyen széles e világon s aki még akarja tanulni, háborodjék bele... A télen a társalgó részt tanuljuk a lányokkal. Ki tudja, mire lesz jó!...” Ezt még az első háború előtti évben irta a tisztviselő rokon. Utánna: ‘‘Éltessen az Úristen édes jó Öcsém. Katókám sokszor mondogatja: Mi lett volna velünk Miklós bátyám segítsége nélkül?! így most már tűrhető a sorsunk. Többi gyerekeim s unokáim is tűrhető sorsban vannak. De nagyon félek, hogy a szegény ország megvonja tőlünk a segedelmet, akkor el kell pusztulnunk..

Eljött a második háború is, melyhez képest amaz csak piknik volt. Miklós bácsi Amerika iránti hűsége állott, mint a Sión hegye. De a szive vérezett — titokban. Minden prédikáció után bejött véleményt cserélni. Eljött a béke is. Közben odaát az édes anya abbahagyta az orvos “erővel” való hivogatását. A “szivfájás, köhögés” megszűnt. Most már Miklós bácsi szivfájása is. De előre leírta, hogy mit kell énekelni. “Koporsónál — dallam: E múlandó világban —

Éltem zajos tengerén Csendes révparthoz jutottam,

A földi lét fellegén

Túl oly égi szót hallottam,

Melyben megcsendült végórám ..

Hét vers. Van benne tanítás az ittmaradottaknak, hogy hát “Kincs, jószág mind elmarad Attól, kit a végzés talál.

Hiába hányod magad,

Szegény léssz, bár király valál.

Az erény követ egyedül Lelked örökös kincséül....

Boldog vagy, ha pályád tiszta, S örömmel nézhetsz rá vissza.”