Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
1948-as naptárunk 1948 emlékezezetének szentelve
BETHLEN NAPTÁR 31 testvériségben élő boldog nemzet és dicső múltjához méltó, dicsőséges jövő felé induló nép minden honfia és honleánya ajkáról, a szabadon szárnyaló lélek öröm-zsoltárai zendülnének és szárnyalnának a Világok Ura bölcs Teremtője felé!! Jó volna ha 1948-ban a buzakalászos, vadvirágos mezőkön a Kárpátoktól az Al-Dunáig édes-bús, vagy tüzes kedvtől izzó magyar nóta vegyülhetne a pacsirta dalába! Jó volna ha 1848 után “legjobbjaink” áldozata és az utóbbi száz év küzdelme után a SZABADSÁGHŐSÖK megvalósult álmát ünnepelhetnénk és igy szavalhatnánk: "Mit ránk kentek a századok, Lemostuk a gyalázatot!! .. De mind hiába!! Amit nem adott meg a magyarnak 1848, nem hozta el 1948 sem. Rabok vagyunk s nem szabadok!! “Régi kardunk”, fegyverünk, háborúink legmodernebb gyilkoló szerszámai is kevésnek bizonyultak a rablánc széttörésére. A fegyverrel, karddal sem lelki, sem testi szabadságát nem tudta kivívni a magyar, mert küzdelméből hiányzott “A TESTVÉRISÉG”!! Éppen azt a fegyvert és annak a használatát hagyta ki harcából, amely egyedül válthatta volna meg szomorú rabságából, hozott volna rá — vig esztendőt —, szabadságot, egyenlőséget! Az önmagával testvértelenkedőre most száz éve és azóta is könnyebben csaphatott rá a körülötte lévő testvértelenkedők és istentelenkedők ármánykodása. S most, a legszebb harc száz éves évfordulóján emlékezünk, de “büszke fájón”. Büszkén emlegetjük a dicső múltat, nagy idők nagyjait, büszkén mondjuk, hogy azóta soha nem szűntünk meg álmokat álmodni, látomásokat látni, szabadságunkért harcolni, de emlékezünk csak! Kérdezzük meg, hogy jó volt-e a fegyverünk? Hogyan és mivel harcoltunk? Emlékezésünk ünnepén, elvesztett szabadságunkat, testvértelenségünket fájlalva igy szól énekünk: "Be régen vérezel, szegény magyar! Fegyvernek éle s bűnöd átka mar. Remegve kérdem: ián már el se jő A gyászos mull uián a jobb jövő?" Az édes-bús, vagy vígan csengő magyar nótát, siró nóta váltotta fel: "Lehullott a tulipánnak tuli-piros szép virága. Elveszett a büszkeségünk, Magyarország szabadsága Szegény árva ..
