Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Halottaink
BETHLEN NAPTAR 233 előtt együttt munkálkodni, úgy hogy már 1912 végén New-Brunswickban találjuk abban a gyülekezetben, amely nem követte Hámborszky Pált a magyarországi egyház keleti egyházmegyéjébe, hanem megmaradt a Presbyteriánus egyház fennhatósága alatt. New-Brunswickban sem maradt sokáig. Innen East-Chicagóba, Ind. ment át, ahol a gyülekezet 1913 április 10-ikén válaszotta meg lelkésznek. De már 1914 deczember havában lemondott lelkészi állásáról. Szolgált még ezután Dillonvilleben, aztán Daisytownban, ahol hiveivel együtt lement a földmélyébe s bányamunkával keresett bérével egészítette ki lelkészi fizetését. Úgy látszott, hogy élete célját elérte, amikor a youngstowni régi, erős gyülekezet választotta meg lelkészének. Egy ideig nagy odadással működött ebben a gyülekezetben s ennek leányegyházában. De valahogy összeütközésbe került az egyházi felsőbb hatósággal s 1925-ben volt gyülekezetének egy részével kilépett a Presbyteriánus Egyház kebeléből s uj egyházközséget alapított és belépett a Független Magyar Egyház kebelébe. De nyugtalan természete innen is hamar elvitte s New-Yorkban világi pályán akart elhelyezkedni. Utoljára Leechburgban, Pa. a Független egyház lelkésze volt s végre is belefáradt a küzdelmes életbe s 1943-ban véglegesen visszavonult a lelkészi pályáról s életének utolsó éveit teljes visszavonúltságban töltötte, mig nem hosszas betegség után befejezte színes, változatokban, küzdelmekben gazdag földi életét Clevelandban, O. Temetése a clevelandi Első Magyar Református Egyház templomából történt meg, amikor Dr. Szabó István, Daróczy Mátyás és Csutoros István lelkészek imádsága és igehirdetése hintegette Gileád balzsamát a halálig hűséges feleség a forrón szeretett, a mélyen sújtott család minden egyes tagjainak a szivére. A tolinak örök szerelmese maradt. Nem használta a Legioner nevet, de különböző álnevek alatt több amerikai magyar lapnak volt munkatársa, rendes cikk Írója. Emléke megmarad nemcsak szeretteinek, hanem azoknak a lelkében is, akikkel változatos életének az utján összetalálkozott. Nagy aratása volt a halálnak a lelkészi karban. A halál azonban nem elégedett meg azzal, hogy az Urnák szolgái közzül hármat vigyen az örökkévaló Isten elébe, hanem egyik lelkésznek a feleségét is odaállította az Ur elébe. Dr. Harsányi Sándornét, aki férjével együttt Ligonierben az Aggmenházban pihent meg hoszszu életének fáradsága után, hívta haza a szerető Atya. Megelé-
