Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)

Bethlen Otthonunk ügyeiről

BETHLEN NAPTÁR

163

egy ócska búzás zsák volt, lábai meztelenek, fejecskéje tele tetvekkel. A rendőr azt hitte, hogy a gyerek alszik és álmában bizonyára anygyalokkal beszélget, mert mosolygott. Nyögdécselt, de mosolygott. Megrázta a rendőr, hogy álmából felébressze, de biz a kis leány nem ébredt, hiszen az éhhalál nyögdécselése volt az, ami ajkai közül nyöszörgött.

Karjaiba vette a rendőr az eszméletlen gyereket és elvitte a Szent László Leány Árvaházba, ahol a szomszédban lakó orvos éhség-lázban szenvedőnek találta és nyomban tejet rendelt részére. Szerencsére volt. Adtak is neki apró adagokban úgy, hogy reggelre magához tért, eszméletre kapott, kinyitotta szemeit és nyomban — mosolyogni kezdett. Óvatosan kérdezgették, hogy ki csemetéje, hová való, de biz a gyerek csak azt mondta:

— Nem tudom ... nem tudom ...

Mikor reájöttek, hogy az éhség nyomorúsága megölte emlékező tehetségét, akkor más irányban kezdték foggatni:

— Tudsz-e imádkozni?

— Tudok. A miatyánkot.

— Hát mond el azt.

Elmondta mint a vízfolyást és e szavakkal fejezte be:

— Mert tied az ország, hatalom . ..

Nyomban reájöttek, hogy a kis árva református szülők gyermeke volt, de a katolikus árvaház manapság nem kérdezi, hogy ki milyen vallásu; igaz, hogy a protetstáns árvaházak se kérdezik, mert egy Isten gyermekei valamennyien a kis árvák.

Mivel a gyereknek se neve, se senkije nem volt és mivel örökké mosolygott, nevet adtak neki és így lett belőle Mosolygó Sárika, aki a bölcsőben fekvő csecsemőkre is csak reátekint mosolygó arcával és már azoknak sirása elhallgat. Mosolygó Sárika az, aki mikor három napon át csak rántás leves jutott a kis árváknak, azt mondta:

— Ebből együnk, mert ilyen jót soha nem ettünk.

Mikor fényképét megmutatta nekem János atya, persze azon is mosolyog Sárika, azt mondtam neki szívből fakadó érzéssel:

— Szeretnélek elvinni Ligonierba, a refomátus árvaházba, mert ott minden kis árva mosolyog. Persze, hogy mosolyog, hiszen esztendőben egyszer ha látnak rántás levest, ami egyszer jó, talán kétszer is jó, de három napon át sovány táplálék.