Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Bethlen Otthonunk ügyeiről
160 BETHLEN NAPTÁR ilyen Istennek és embereknek tetsző áldozatot bemutató házaspár Nt. Kovács Endre és neje, szül. Deák Lydia. Egész életüket az Ür szolgálatában töltötték el. Dolgoztak városi és a virginiai, west virginiai hegyek közötti bányász falukban. Amit földi javakban szereztek, mintegy húszezer dollárt, az Űr ügyének szolgálatára, a legszebb istentisztelet gyakorlására, a Bethlen-Otthonnak, ajánkozták oda. Ezzel a cselekedettel amerikai magyar református életünk és különösen a Bethlen-Otthon, legnagyobb áldozathozóivá lettek. A régi, nagy ősök lelkületéről tettek bizonyságot. Mindenüket az Egyház szolgálatában szerezték és mindenüket az Egyház szeretetmunkájára adták. Nevüket bejegyezte az Űr az Élet Könyvébe, mi pedig feljegyezzük az amerikai magyar református történelem számára. Nt. Kovács Endre és neje, ami tőle telt, megtette! Áldja meg őket érte az Űr! Dr. Újlaki Ferenc. MOSOLYGÓ SÁRI ESETE Irta: Gondos Sándor. Az Urnák most elmúlt 1947-ik esztendejében szívesen látott, ritka vendégei voltak az amerikai magyarságnak. Voltak más vendégei is, de azokat nem láttuk szívesen, tehát azok felől hallgatok, mert jobb, ha az ember csak a szép dolgokra emlékszik, nem a rútakra. így nem megy el a kedve és az étvágya. Az első vendégünk magyar Amerikában Tildy Zoltánná volt, akinek férje nem “Isten kegyelméből”, hanem a “magyar nép akaratából” a magyar köztársaság elnöke lett. Hej pedig nem született hadnagyi ranggal a bölcsőbe, mint valamikor a Habsburg csemeték, csak falusi református papnak. A kánai menyegző óta nem tudok ilyen csoda felől, de örvendek neki, nem azért, mert református pap, hanem mert éppen ezért tetőtől-talpig magyar. Még ha téved is néha, magyarul téved. Tildy Zoltánnét nem láthattam, mert derekamba éppen akkor ütött be a zsába, kétfelé görnyedve jártam, tehát írtam Keletre Viktor öcsémnek:
