Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Református Egyesületünk ügyeiről
120 BETHLEN NAPTAR újabban a Magtermelők Országos Egyesülete alelnökévé választották. Örül az ember lelke, mikor ilyesmit hall olyan (száz és száz számra menő) levéllel szemben, melyekben azt Írják, hogy resteljük, hogy kérünk, de itt nem tudunk semmit sem kezdeni és kérni kényszerülünk.” Ha az ilyenek is látnák és követnék a példamutató eredményeket, akkor bizonnyal nem imának igy. A mi amerikai magyar intézményeinkhez térve vissza, ott is azt látjuk, hogy ahol eredmények, példamutató eredmények jelzik a helyesen végzett munkát, oda nem kell rábeszélésekkel csábítani a népet, oda szívesen megy, sőt vágyódik részt venni a munkában öregebb, ifjabb egyaránt. Hogy pedig az amerikai magyar intézmények között a mi egyesületünk a kezdet kezdetén, a közelmúltban s a jelenben is példamutató eredményeket tudott felmutatni, az nem a véletlen dolga. Annak oka egyedül csak abban keresendő, hogy kívánatossá tudta tenni úgy a régi, mint az uj tagok és a még nem tagok felé is a mi testvéri szövetségünkbe való bekapcsolódást. Nem az én tisztem, hogy a fejlődést számokban említsem. De ahol 50 év előtt 12 ember összeállása egymásnak bajban való megsegítésére (betegség, elhalálozás eseteire, árvák segítésére) s az egymás testvéri segítése érzetében végzett lelkes munka az első év végén 272 dollár vagyonkát mutatott s ma már közel 30,000 tag cs 3 millión felüli vagyont eredményezett s ahol (az első világháború után) vagyonának l|7-ed részét adta oda a magyar hadifoglyok hazaszállítására s ahol most is (a számok nem lényegesek) minden erejével s legjobb tehetségével is segiti a szülőhazánkban szenvedő testvéreinket, az éhezőket, fagyoskodókat, az árvákat, elesetteket, — ott bizonnyal minden jó lélekben megnyugvást, elismerést támaszt a jól végzett munka a “példamutató eredmények” láttán. Ha az ember egy gyárba bemegy, először idegenül körülnéz, hamarosan nem is lát meg mindent, csak mikor már kissé megmelegedett s a külső világítástól, erős naptól összehuzódott szeme bent a gyárban kezd kissé jobban kinyílni, akkor kezdi látni a dolgokat a maguk valóságában. Ha rendet, tisztaságot, jól elrendezett s pontosan, zajtalanul működő gépezetet s azok mellett jókedvű, örömmel dolgozó munkásokat lát, akkor azonnal feltámad az emberben az érzés, hogy ott jó irányban folyik a munka s bizonnyal a vezetők és munkások között meg van a harmónia, az együttmunkálkodás készsége s az ebből folyó jó eredmény is.
