Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Református Egyesületünk ügyeiről
BETHLEN NAPTÁR 115 szolidaritásokon felülemelkedni tudó testvértársadalmi (fraterno-socialis) berendezkedés lehet csak, melyben Istennek egyenlővé teremtett gyermekei békében, biztonságban és szabadságban élhetnek az önzetlen testvériség uralma alatt” (Testvériség, 1942 jan. szám.) 1941 volt az az év is, amikor egy 1851-ben Amerikában készült fénykép alapján Kossuth arcképét megfesttettük dísztermünk számára s azt — mondhatjuk — diadal útban vittük körül a szerte az országban rendezett ünnepeinken, többek között Pittsburgba is, ahol az egyetem rektorának és tanári karának jelenlétében történt emlékezés a “szabadság angyaláról”, amint Kossuthot annak idején Emerson nevezte. De a nagy világégés alatt sem szűntünk meg a Kossuth nevet és az ahoz fűződő legtisztább és legdemokratikusabb szabadság eszméket mindenütt előtérbe helyezni, ahol csak arra lehetőség kínálkozott. Az 1942-ős “zászlós évünk” alatt, amikor félszáz osztályunk számára zászlókat avattunk, amerikai színeink mellett ott volt mindig szép Kossuth-festményiink is, hogy jelezze magyar hagyományunkat. Idézze 1848-at. És amikor háborúba indult a hadsereg vagy Vörös Kereszt mentőkocsi adományozásokat kért, az általunk adományozott kocsikat nem egy helyen Kossuth nevével láttuk el s a felavatáskor szónokaink sohasem felejtették el ennek a névnek jelentőségét Amerika életében kiemelni. Hasonlóképen Kossuth és az amerikai polgárháborúban is résztvett honvédtisztjeinek nevei ékesítették azt a 12 repülőgépet, amit kormányunk, — hatalmas összegű hadikötvény vásárlásunk ellenében, — róluk elnevezni engedélyezett. Legnagyobb teljesítményünk azonban ezen a téren kétségtelenül a Kossuth-hajó vizrebocsátása volt, amiről saját kiadásunkban mozgóképet is készíttettünk s azt szerte Amerikában be is mutattuk. Éhez úgy jutottunk, hogy egyesületünk központi pénztára és tagsága egyetlen hadikötvény kibocsátás alkalmával közel két millió dollárt jegyzett. Ma is őrizzük irattárunkban azt a többszáz lelkes levelet, amit osztályvezetőink válaszul küldöttek, midőn jeleztük nekik, hogy tagságunk megfelelő jegyzése a mi nagy Kossuthunk nevét fogja bevinni a haditengerészet történetébe. Szinte napok alatt együtt volt a szükséges összeg. Ennek emlékét .az az okirat őrzi, amivel egyesületünket kormányunk kitüntette.
