Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Református Egyesületünk ügyeiről
BETHLEN NAPTÁR 113 első bérlője az amerikai hadsereg tartalékos tisztjeinek szövetsége (Reserve Officiers Association) volt, közvetlen utánuk pedig a Haditengerészet tisztjeinek szövetsége, valamint a repülő tisztek és a tengerész gyalogság hasonló társulata (Reserve Officiers of the Naval Services, Air Reserve Association of the U. S. A. and Marine Corps Reserve Officiers Ass’n!) költöztek be: kétségtelen az, hogy a Református Egyesület nem csak kellőképen jelezte székházának neve által is a maga kossuthi tradícióit, de e tény által segitett is azt a nevet szembetűnővé tenni. Talán az sem ment még ki az emlékezetből, hogy 1941-ben, a japán támadás esztendejében egyesületünk volt az, mely a Kossuth amerikai látogatásának jelentőségére s annak 90 éves fordulójára nemcsak a figyelmet hívta fel, de sorozatosan rendezett emlék ünnepségeivel tevőlegesen szolgálta is 48 eszméinek kultuszát. Érdekes itt megemlíteni, hogy new yorki ünnepélyünk záró szakasza épen az estén volt, amikor uj hazánkat a gálád japán támadás érte Pearl Harborban. Megőriztük azt a levelet, amit ebből az alkalomból az Egyesült Államok elnöke intézett egyesületünkhöz s amelynek szavai szerint: “Wherever the blessing of freedom is reverenced the memory of Louis Kossuth will be held in honor. His life and work are an inspiration to all who put their faith in the democratic way of life” (F. D. Roosevelt) Hogy az ő élete, Kossuthé, valóban inspiráció mindazok számára, akik életük feladatává tették ennek a mi növekvő közösségünknek szolgálatát, azt ezen az ünnepen az által is nyilvánvalóvá kívántuk tenni, hogy “Hitvallás a kossuthi eszmények mellett” címen emlékezve meg annak lefolyásáról megfogalmazni próbáltuk felfogásunkat, írván: “Hiszünk abban, hogy a mának vérzivataros khaoszából a Bill of Rigts és a mi Kossuthunk eszméinek kivirágzasaként a világnak egy uj rendje fog megszületni. Ez az uj rend azonban nem a diktatúráknak és diktátoroknak vérre és vasra alapozott terrorja, hanem a demokratikus és humánus gondolkodás gyümölcseként teremtődő olyan életforma lesz, amit talán egy uj képzésű szóval “Adelphokráciá”-nak nevezhetnénk. Mert semmi más, mint a természetszerűleg szükrehatárolt faji, nemzeti vagy állami
