Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)

Szabóné Lévay Margit: Két pogány

BETHLEN NAPTÁR

85

kosnak ide-oda ingadozva úgy az elvek elvtelen, mint a hit hitetlen mezején. Ezek azok, akiken minden csak külső máz: arany látszattal futtatott emberólmok; akik nem maradnak soká egyik helyen sem, nehogy a hit tüzében elégjenek vagy az elvek erejében összeroppanjanak. Ezek annak az országnak fiai, akikre Jézus ezt mondja: “Kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.”

Ellenben azok a sokak, akik “eljőnek napkeletről és napnyugatról, letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában”, ahol nem a világi szereplésekért kapott dicséretek ragyogását lehet majd látni, hanem csak egyetlen egy dicséret fog ragyogni minden lelken. A hit dicsérete. Azé a hité, amely Jézus igéjében rajta ragyog a kanáneai asszony és a kapernaumi százados lelkén.

És ez az ige Jézus ajakán így ragyog: “nagy.”

KALAS JÓSKA BUJA

+ Irta: FINTA SÁNDOR

Csizmaszár volt a bocskorom, Csepüből font az ostorom. Pipaszáram szagos megyfa, Huncut aki többre megy ma.

Pántlikás volt a kalapom,

Mig szeretett a galabom. Húshagyó kedden elhagyott, Azóta szivem befagyott.

Nem enged fel, soha újra, Fejem azért hajtom búra.

Ha kerülne új szerető,

Nem lennék kócon figyegő.

Félre tapostam bocskorom, Nyakamra nőtt a búskorom. Alszeg-felszeg-rétek-alj a, Nevem többé megnem hallja.

Mint a dohány a pipámból, Úgy múlok ki e világból. Hamuvá, meg füstté válók, Angyalként a mennybe szállók.

(Los Angeles, Calif.)