Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)

Szabóné Lévay Margit: Két pogány

BETHLEN NAPTÁR 83 rújában, felkiált benne a lélek: — “Uram, Dávidnak fia, kö­nyörülj rajtam; az én leányom az ördögtől gonoszúl gyötörte­­tik.” Jézus egy szót sem felel néki. De nem azért, mert nem figyelt fel rá; vagy mert nem hallotta volna, hanem azért, mert éppen annak a szótlanságnak a pilla­natai alatt tette mérlegre az asz­­szony lelkét. A pogány nő lel­két a Hit mérlegére. S a kö­nyörgő asszony lelke nem esik le a mérlegről; úgyannyira, hogy a tanítványok kérik Jé­zust: — “Bocsásd el őt, mert utá­nunk kiált.” Mire Jézus egy súlyt tesz a mérleg egyik tányérjára: — “Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhai­hoz.” De a lélek nem esik le a mérleg másik tányérjáról, ha­nem Jézus lábai elé borúivá to­vább könyörög az asszony: — “Uram, légy segítségül né­kem!” A mérlegre még egy súlyt tesz Jézus: — “Nem jó a fiák kenyerét elvenni és az ebeknek vetni.” S a lélek ahelyett, hogy lej­jebb szállna a Hit mérlegén, feljebb emelkedik. — “Úgy van Uram, de hiszen az ebek is esznek a morzsalé­­kokból, amik az ő uruknak asz­taláról aláhullanak.” Ekkor Jézus, a gyöngyszemet talált lélek boldogságával mon­­dá néki: — “Oh asszony, nagy a te hi­ted! Legyen néked a te akara­tod szerint.” S az asszony felemelkedve a pogányság cifra köntöséből a Hit hófehér ruhájában siet ha­za meggyógyúlt leányához. Mert érezte, tudta, hogy abban a pillanatban, melyben Jézus lábainál a pogányság köntöse lehullott róla, a gyermekét kín­zó ördög hullt a megsemmisülés sötétségébe. És siet örömmá­morban úszva, hogy egészséges gyermekét szívére ölelhesse; hogy rácsókolhassa megújúlt lelke erejét: a Hit erejét, gyer­meke lelkére is. Sietett haza ... Érezte hogy megméretett, de azt is érezte boldogan, hogy nem találtatott híján. Sőt sokra bízatott és az a megbízatás siettette. Mely megbízatás gyermekének Jé­zushoz vezetésében nyert betel­jesülést. (Mt. 15:21-28.) * A századosnak a szolgája volt beteg. Pogányságában is nemes szívű ember lehetett, mert ke­vés gazda aggodalmaskodik be­teg szolgája felett és szolgájá­nak betegsége miatt. De még az is bizonyítja nemesszivűsé­­gét, hogy zsidó alattvalói részé­re zsinagógát építtetett. Mert pogány léttére is tudta, hogy a hit nemes patina az emberen. Megpróbálta már ő is az ak­kori orvosi tudomány legjobb­jait, hogy kedvenc szolgáját újra egészségesnek lássa; csak éppen még az orvosok Orvosát nem. Azonban hírét veszi, hogy itt jár a betegek, a nyomorúl­­tak, az ügyefogyottak, a bűnö­

Next

/
Thumbnails
Contents