Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Csornoky Viktor: A Bethlen Otthon: szimbólum
60 BETHLEN NAPTAR A BETHLEN OTTHON: SZIMBÓLUM ♦ Irta: Dr. CSORNOKY VIKTOR követségi tanácsos, magyar nemzetgyűlési képviselő Amióta az Egyesült Államokban vagyok, talán a legnagyobb élmény volt számomra az a rövid idő, amit Ligonierban, a Bethlen Otthonban töltöttem. Van az intézet levegőjében valami, ami megfogja az embert; joggal büszke rá az amerikai magyar reformátusság. Furcsa és szemérmes büszkeség ez; azok, akikkel Ligonierról beszélgettem, mindig azt a sokszázezer dollárt emlegették, amit az amerikai magyar reformátusság erre az intézményre reáköltött. Kevesebbet emlegették azt, hogy a Bethlen Otthon legkomolyabb fundámentuma a hit, az elesetteken való segítés szándéka, jószándéku, hivő emberek összefogása jó és igaz cél érdekében. Én ezt éreztem. Mintha a . világnak, a politikának keserves és szomorú problémái, napról-napra való megalkuvása, mind távol maradt volna innen. Először éreztem, hogy elvek és eszmények gyakorlatilag is megvalósulnak itt. Ha ezután félelem nélküli életre, vagy olyan intézményekre fogok gondolni, amelyek, ezt az eszményt szolgálják, mindig a Bethlen Otthon fog eszembe jutni. Mielőtt ezt láttam, azt hittem, hogy minden árvaház, minden aggok háza lényegében egyforma, és ha az ember a dolgok mélyére néz egy-egy ilyen helyen, elemi erővel üti meg az emberi nyomorúság feletti fájdalom érzése. Ligonierban: nem ezt éreztem. Azt éreztem, hogy ez az intézmény tényleg: otthon, — nemcsak a neve az, a társadalom elesettjei tényleg otthont találnak itt; otthont, amely nem elsősorban materiális fogalom, hanem amelyet a léleknek és a szeretetnek az ereje melegít át. Nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, hogy van valami szimbolikus ebben. Mióta csak itt vagyok, mindenkitől az amerikai magyarságot át- és átszántó, mély és alapvető ellentétekről hallok. Mindenki azt mondja, hogy az amerikai magyarság halálosan, gyógyithatatlanul beteg. Mióta Ligonierban voltam, tele vagyok reménységgel. Ilyen intézményt, ennyi hittel és ennyi szeretettel, alapjában gyógyíthatatlan társadalom nem tud csinálni. Ez a társadalom lehet félreismert, lehet rosszul kezelt, lehetnek mély és régtől fogva tartó ellentétei, de ez a társadalom nem gyógyíthatatlan. És meg is kell gyógyítani. Ennek egy alapfeltétele van. Egyszer le kell ülni az amerikai magyarság minden jószándéku és tisztességes tényezőjének, ki kell beszélni a régi ellentéteket és akarni kell megegyezni. Meg kell keresni egymásban azt, ami összehoz, és csak azi kell keresni. Mérhetetlen szükség van erre az egyetértésre. Hogy leg-