Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Óhazai árváink gondviselése
BETHLEN NAPTÁR 51 ÓHAZAI ÁRVÁINK GONDVISELÉSE Az emberiség löriénelében legnagyobb világégés, a második világháború után, amikor sok százezer iesivér jaj kiállása az óhazából álhangzoll az ujhaza magyarjaihoz. Református Egyesületünk 1946 Márciusban tartott vezértestületi gyűlése hozzájárult ahhoz, hogy Bethlen Otthonunk itteni árvái és öregei mellett saját pénztárából egy év időtartamra elvállaja 300 óhazai árva gyermek eltartásának a gondját. Vállalja úgy, hogy nekik küldött pénz öszszegekkel, élelem, orvosság és ruha- csomagok átküldésével gondoskodik a 300 árva megmentéséről, eltartásáról és neveléséről. A határozat azt is magában foglalta, hogy az első segítési mód mellett ha lehetőség nyílik rá, a 300 árva egy csoportját kihozatjuk s a Bethlen Otthonban, vagy jószivü magyar családoknál helyezzük el. (Ez a lehetőség egyelőre kivihetetlennek látszik.) Istentől sugallóit, fajtánkért érzett önzetlen szerétéiből fakadt elhatározás volt ez, amely által Egyesületünk 50 éves, Bethlen Otthonunk 25 éves jubileumi esztendejében bizonyságot akartunk tenni hit és fajszeretetünk mellett arról, hogy az eddig végzett szolgálathoz még több szolgálatot, az eddigi áldozathozatalhoz még több áldozathozatalt is készek vagyunk vállalni, amikor a testvérszeretet gyakorlásáról, igazi hivatásunk betöltéséről van szó. A Református Egyesület és Bethlen Otthona által kibontott élet és jövőmeniés, árvagondozás zászlaja alá Egyesületünk elnöke s az Intézel igazgatója felhívására lelkészeink, gyülekezeteink külömböző csoportjai és tagjai már eddig is szép számmal csatlakoztak, akik velünk együtt készek voltak egy vagy több árva eltartásáért a kéri évi 36.00 dollárt megfizetni. A- mig az árvagondozók toborzása folyamatban volt, időközben megérkezett az óhazából 17 megmaradt Árvaház árváinak a névsora is. Ebből a névsorból minden árvát vállaló testvérnek, vagy csoportnak küldtünk