Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Harsányi Sándor: Mi volt és mi ma nekünk a Bethlen Otthon
BETHLEN NAPTÁR 41 református Árvaház és Aggmenház név alatt. Hajlékot kívántunk emelni a hajléktalanoknak, az elesetteknek, — a szeretet melegségét kívántuk éreztetni azoknak leikével, kik ezt a sors mostohasága folytán nélkülözni voltak kénytelenek, vagy a kik az élet nagy országutján haladva összerogytak a nyomorúság nehéz keresztje hordozásának súlya alatt. — Puha fészket óhajtottunk készíteni azoknak az árva gyermekeknek részére, akik az anyai szeretet melegségét a maga közvetlen boldogító és áldásos erejében meg sem is ismerhették, vagy korai árvaságra jutva, ezen szeretet édességét csak kevés ideig élvezhették. — Igen, kedves magyar testvéreim, — Magyar lélek és életmentés célját, ezen cél szolgálatát végezni, kívánja teljesíteni az a szeretet intézmény Ligonierben, amelynek ajtaját segedelem és áldáskérő buzgó imádsággal nyitottuk meg 25 esztendővel ezelőtt, Ligonier városkában. — Hogy ezen intézményre mennyire szükség volt, és hogy ennek fenntartása mily gazdag lelki áldások kutforrása lett úgy saját hitéletünk erősítését mint a szereteti intézmény áldásában részesülőket illetőleg, — ezt mindnyájan érezzük. — Biztató és reménykedő kezdettel indult meg egyházi és egyháztársadalmi életünkben huszonöt esztendővel ezelőtt a cselekvő és segítő szeretet áldozatos szép munkája a hegyektől koszoruzott Ligonier városka falai között. — Bizodalom és jó reménység érzése kell hogy betöltse a mi szivünket a reánk néző jó munka tovább végzésében is, mert szegények, segélyre szorulók, árvák, özvegyek, elhagyatottak mindég lesznek közöttünk. Ezeknek javait Isten minékünk adta át hogy ezen javakat megoszszuk azokkal az embertársainkkal, első sorban hitfelkezetbeli testvéreinkkel, akik egy vagy mások folytán segítségadásunk elfogadára rá vannak utalva. A sz. írás tanítása, lelkiismeretünk sugallata az, hogy tápláljuk az éhezőt, ruhát adjunk a ruhátlanoknak és gondot viseljünk azokról, akik magukra gondot viselni nem tudnak. — Ha ezt megtenni elmulasztjuk, miképen várhatjuk vagy remélhetjük a részesittetésünket abban a mennyei jutalomban, mely a Krisztus hü követői részére lett megígérve és éltévé? — Folytassuk azért a jónak cselekvését az előttünk levő alkalmatosság és szükségesség lehetősége szerint. Tegyük ezt. azért is, mert ezen szereteti és jótékonysági intézményeink élén és ezen intézmények szolgálatában olyan elhívott egyének, férfiak és nők állanak, kik magukat mindenestől fogva oda szentelték e szereteti munka végzésére. Amióta közvetlen megfigyelője és szemlélője vagyok annak a sok-sok lemondást, türelmet, feláldozást, fáradságot igénylő munkának,
