Bethlen Naptár, 1946 (Ligonier)
Ötven év békében és háborúban
BETHLEN NAPTÁR 69 MIT KIVAN A IÖVENDŐ ? ♦ Irta: BORSHY KEREKES GYÖRGY Kezdhetjük azzal, hogy az idő próbáját csak olyan intézmények állhatják, amelyek tényleges szükségletet elégítenek ki. Ezen az alapon megnyugtató tudat lehet számunkra az a körülmény, hogy Református Egyesületünk elérte arany jubileumi esztendejét. Megmaradt, mert szükség volt rá. Továbbfüzve a gondolatot, megállapítható talán az is, hogy a további fennmaradásnak elsődleges feltétele a jelentkező szükségletek kielégítése. így az intézmények, s köztük Református Egyesületünk jövendőjének alakulása is természetszerű függvénye lesz. a) a szükségletek felismerésének; b) a szükségletek kielégítésének. Semmiféle jövőt nem lehet a levegőbe alapozni. A jövő mindig a múlton s jelenen kell nyugodjék. Ahoz tehát, hogy reálisan tervezni lehessen, a meglévő fundamentum erősségét kell vizsgálat tárgyává tenni. Ezen a téren sok dolgunk nincs, mert az elmúlt félszázad bizonyságot szolgáltatott számunkra az életbiztosítás és betegsegélyzési szükséglet megfelelő kielégítéséről s arról is, hogy idejében megindított árva- és öreggondozásunkkal hiányokat töltöttünk be. Alapunk tehát jó. Nem is annyira az a kérdés tehát, ezen a vonalon, hogy mit fogunk cselekedni a jövendőben, mint inkább hogyan fogunk cselekedni. Még a jót sem elég ugyanis csak akarni, hanem jól kell akarni. Intézményünk testvéries (fraternal) jellegű. Mint ilyen nem helyezhető tisztán üzleti alapra, mert akkor, talán, haladhat, de jellegét elveszíti. Ez a jelleg pedig nekünk mindnyájunknak nem csak fölöttébb tetsző, de egyenesen nélkülözhetetlen. Következésképen jövendőnk alakításában nem lehet sem egyetlen, sem vezető szempontunk az, hogy mindenáron egyformák, sőt lehetőleg olcsóbbak legyünk, mint a nagy amerikai életbiztosító társaságok, melyek a határtalanul nagyobb üzleti lehetőségek mellett nem egy
