Bethlen Naptár, 1946 (Ligonier)
IV. A Reformed Church in America kebelébe tartozó magyar egyházközségek
250 BETHLEN NAPTAR készt pedig beiktatta állásába október 25-én, Legelső teendője volt a lelkésznek megszervezni a vasárnapi iskolát és nőegyletet alakítani. Megkezdődött az egyház adósságának törlesztése is. Mig az egyház valamennyire talpra nem állott, segédkezet nyújtott az egyház miszsziói hatósága a lelkészfizetés terén. Azonban ez a segítség csak pár évig kellett, mert mihelyst megerősödött az egyház és visszanyerte önbizalmát, önfentartó lett ismét. Erre a rekordra mindig büszke marad a gyülekezet. Olyan példás volt az összetartás a gyülekezetben és olyan dicséretes az adakozás, hogy az öszszes adósságot letörlesztette 1943- ban, amikor nagy ünnepségek között égettük el mortgage papírunkat. Ez azt jelenti, hogy sem a templomon, sem a lelkészlakáson, sem a bérházon nincs egy centnyi adósság sem, A vagyona közel 75 ezer dollár. 1944-ben pedig teljesen ujjáalakittattuk templomunk belsejét 16 ezer dollár költséggel. Az adakozás terén ez alkalommal is rekordot értünk el, mert három hónap leforgása alatt együtt volt a 16 ezer dollár, anélkül, hogy valaki egy centet is kollektált volna valakitől. Sőt az ujjászentelési ünnep után, amikor minden cent adósság már ki lett fizetve, több mint 6 ezer dollár maradt a pénztárban. Ez persze azt jelenti, hogy népnek is kell lenni ahhoz, hogy ennyi pénz összejöjjön. 1925-ben 25 család sem tartozott az egyházhoz, 1945-ben pedig örömmel mondhatjuk, hogy családtagjaink száma 472, lélekszáma pedig jóval ezren felül van. Jelenleg 185 fiunk szolgálja a hazát. Van egyházunknak jelenleg csakugyan virágzó nőegylete, varró klubja, ifjúsági köre, énekkara, vasárnapi iskolája. Tervbe van véve egy modern iskola-terem felépitése. A mozgalom már meg is indult és egy jó pár ezer dollár van a pénztárban erre a célra. Minden attól függ, mi vár reánk a jövőben? Milyenek lesznek a viszonyok? Kosa András, lelkész. Dn Ravasz László püspök gondolatai Aki nem tudja betölteni azt a helyet, ahol ül és mégis be akarja tölteni, nem tehet mást, minthogy a fennmaradó ürességet önmagába helyezi el. • Abban különbözik a próféta a strébertől, hogy még akkor is maradni akar, amikor nyilván küldetik, mig a stréber akkor tülekedik a legjobban, mikor senki se hívja. • Semmiből sem lehet az embert úgy megismerni, mint abból, hogy mi fölött csodálkozik. • Az az ember, aki szakadatlanul a maga kiválóságában tetszeleg, a végén üressé és felfuvalkodottá lesz; a nagyság volt a szenvedélye és törpeség lesz a tragikuma.
