Bethlen Naptár, 1946 (Ligonier)
III. Független Amerikai Magyar Református Egyház
BETHLEN NAPTÁR 247 mintha ezek a gyermekek megvolnának, csak valahogy a pap hibájából talán nem járnak az iskolába. Testvérek, ahol nincs, ott a közmondás szerint az Isten sem vehet, nem hogy az Ő szolgái vehetnének. Nincsenek gyermekeink! Hogy miért nincsenek, azt kérdezzétek családos fiaitoktól és leányaitoktól. Kérdezzétek házasságra lépésükkor ősi hitünk rovására reverzálist adott gyermekeitektől. Kérdezzétek a korszellemtől, az egész fehér faj önmagát pusztító gyermekáldást kerülésétől. Ne bántsátok papjaitokat, kik mindezek ellen küzdenek, a legtöbb szenvedést a jövőnket képviselő gyermekekért szenvedik. Ami van, azt számon tartják, autóikban szedegetik össze és hordozzák, jézusi szeretettel tanitgatják. Azt se felejtsétek el ezen a ponton, hogy ma már híveink lakóhely szerint való elosztódása is más, mint csak két évtizeddel ezelőtt is volt. A magyarság szeretett csoportosan megtelepedni. így a gyermekek csoportokra verődve jöhettek és mehettek templomainkba és iskoláinkba. Ma mindenütt szétszórtabban lakik a magyarság, mint régebben s azt a kevés gyermeket, ami még van, sokszor a szülők maguk félnek pajtások nélkül útjára bocsátani. Perth Amboyban a nyári iskola idejére már évek óta egy bérelt automobillal szedetjük össze a gyermekeket, így még mindig mentünk valamire. Az évközi iskola alatt azonban nincs ez a szolgálat és ez szomorúan megmutatkozik az eredményen. A segítés úgy jöhetne, ha a szülék a szombati iskolára is vállalnák ennek a szolgálatnak a költségét. Holland-származású kálvinista amerikai testvéreink sokkal nagyobb áldozatokat hoznak gyerekeik keresztyén iskoláztatásáért, azonképpen római és görög katholikus magyar testvéreink is. De azon a döbbenetes különbségen, ami a gyermekek két évtized előtti és mostani száma között van, változtatnunk kell. Ha élni akarunk. A gyermeket újra Isten áldásának kell tekintenünk. Vegyes házasságok révén nem szabad a gyermekeinktől, még a remélhető kevéstől is, megfosztanunk magunkat. S amennyi van, annak keresztyén neveltetésére áldozat árán is a legnagyobb gondot kell forditanunk. így lesz nemzedékváltás, mert lesz nemzedék. Jobb képet mutat a nemzedékváltás, ha egyháztanácsosok fényképeit nézzük, vagy gyűléseikre betekintünk. A huszas években nevelt nemzedék mégis kezdi kitermelni a jövő egyházi élet vezetőit. Idősebbekkel vegyesen mind nagyobb számban találkozunk fiatalokkal. A tanácskozásban egyformán szerepel a magyar és az angol nyelv. Ezt a folyamatot tudatosan elő kell segíteni. Az idősebbek és fiatalabbak megértő együttmunkálkodását. Se az öregek, se a fiatalok ne akarják csak maguknak kisajátítani az Isten dolgaiban való sáfárkodást, hanem Az lelkesítse őket közös igyekezetre. Aki az atyák szivét a fiák szivéhez és
