Bethlen Naptár, 1946 (Ligonier)
III. Független Amerikai Magyar Református Egyház
BETHLEN NAPTAR 239 egyletünk,mely az adósságtörlesztéshez való szép járulása mellett jelenleg 1000 dolláros bankbetét tulajdonosa, az egyházi konyha teljes átalakítását tűzte ki célul — Isten segítségével— még ebben az esztendőben. Végül emlékezzünk meg egyházunk legszebb és legfontosabb évi eredményéről: a komoly magyar református vallásos életben való növekedéséről. A templomlátogatók és az Úrvacsorával élők száma az utóbbi két év alatt megkétszereződött. Népes Vasárnapi Iskolánk van. Minden hónapban egyszer angolnyelvü istentisztelet van. Az egyházban egyházias életet kereső magyar családok mind nagyobb és nagyobb érdeklődést mutatnak egyházunk iránt. Mi, akroni független reformátusok, hálatelt szívvel mondunk köszönetét Istenünknek minden elért haladásért, de ugyanakkor érezzük, hogy még mindig többre hivattunk. E hivatástudatban hiszszük, hogy az uj esztendőben újabb dicsőséget szerezhetünk Isten nevének, fajtánknak s magyar református hitünknek. Kovács István, lelkész Ki pénzem ellopá: rongyott lopott, Valami semmit; az enyim vala És most övé S még száz kézen foroghat. De aki jó hírem rabolja el, Ő maga azzal meg nem gazdagul, És koldussá tesz engem. (Shakespeare) DETROIT, MICHIGAN A DICSŐSÉGES KIRÁLY "___és az Ő királyságának vége nem lészen! ” Lukács 1:33 A földi királyságok, vezérségek és fejedelemségek korszakát tengődi a látható mindenség. Kérkedő, büszke uralkodók biztos kijelentésekkel hirdetik, hogy amit ők megalkotnak, azt semmi és senki szétrombolni nem tudja. így kérkedtek bátorságukkal a múlt uralkodói is, dacolva a földi és meny-: nyei erővel. De a történelem feljegyzései azt mondják, hogy minden, ami erőszakon épült fel, amiért emberek vére folyt, emberek szive fájt és meghasadt, az elmúlt és múlandó ma is! Csak egy tiszta, ártatlan vérrel szerzett királyság maradt meg 20 századon keresztül: az Ur Jézus Krisztus Királysága, amelynek nem erő és büszkeség, hanem szeretet és áldozat a fundámentoma. Erről a királyságról mondja a Szentirás: “és az Ö királyságának vége nem lészen!” Az Ur Jézus halálakor csak egynéhány ember volt az ő királyságának tábora. Az önhitü földi uralkodók, nemzetek, családok és egyének, akik elbizakodva az ő hatalmasságukban, csak akkor figyelnek fel komolyan az Isten országára, amikor az ő alkotásuk kártyavárként omlik össze; láthatják, hogy mig az övék semmivé lett, a szeretet és béke országa dicsőségesen fejlődik tovább. Villongás- és vérontással szerzett országok élete mind meg van pecsételve, — csak
