Bethlen Naptár, 1946 (Ligonier)

III. Független Amerikai Magyar Református Egyház

232 BETHLEN NAPTÁR magyart internáló táborra, gáz­kamrára ítéltek. S most mindenki hallgat..... Most senkinek sincs szava..... Mi hisszük, hogy az az Isten, aki ezer esztendő szörnyű próbái és harcai közepette, melyet a keleti pogánysággal és barbársággal szemben szenvedtünk, megtartott minket, 400 esztendő mártiromsá­­gán átvezetett s itt az elmúlt ötven esztendőben megéreztette velünk jóságát, nem fog elhagyni minket ma sem. Ki fogja vezetni véreinket a szenvedések tüzes kemencéjéből. El fogja hozni e sokat szenvedett, meggyötört világra az igazság dia­dalát, a békességnek napját. Ez lesz a mi igazi ünnepünk! Béky Zoltán, esperes-lelkész. • BRONX, N. Y. Az ur 1938. esztendejében már rég a múlt ködébe vesztek Ma­­gyar-Amerikában az "elszórt csontok szedegetésének’’ sokat emlegetett napjai. És mégis ebben az évben egy uj névvel szaporo­dott a magyar reformátusokból alakult egyházközségek névsora. A nagy, modern Babylonnak, New York városának északi ré­szében alakult ez az uj egyház, 1938 junius 12-én. Mint “rózsa a sziklán, oázis a sivatagban, sziget a tengerben, Krisztus Egyháza a nagyvárosi rengetegben”. Daró­­czy Sándor cartereti lelkész vezet­te le egyházmegyéje nevében a szervező gyűlést. Rövidesen csat­lakozott az uj gyülekezethez az 1933 óta működő Bronxi Magyar Asszonyok Köre is, amelynek tag­jai, a gyülekezet több asszonyá­nak bevonásával, Független Ma­gyar Református Női Körré ala­kultak 1938 julius 12-én. Megvolt tehát már a keret, buz­­góságban sem volt hiány, de még sem volt teljes a boldogság, mert az uj gyülekezetnek nem volt tem­ploma. Nehezítette a gyermek ko­rát élő egyház helyzetét az is, hogy kicsisége miatt rendes lelki­­pásztort nem kaphatván, gyakran váltakozó beszolgáló lelkészek vi­selték gondját. Dicséretre méltó munkát végeztek ugyan ezek az if­jú lelkipásztorok is, de természet­szerűleg, mint diákoknak, főhiva­tásúk még nem a gyülekezeti mun­ka volt. Első beszolgáló lelkész dr. Panyik Andor volt, akinek távozá­sa után a következő sorrendben végezték itt ifjú Timótheusok Is­tennek tetsző munkájukat: Par­­ragh Dezső 1938 október 23-tól 1939 júniusáig, Gönczy Árpád 1939 junius 11-től végzetessé vált betegségéig, ismét dr. Panyik An­dor 1939 október 8-tól az év végé­ig, majd utána Győry Veress Jó­zsef 1940 április 15-ig és Parragh Dezső másodízben 1940 április hó 151 tői egyfolytában csaknem két évig. Az ő másodszori szolgálatá­nak idejére esett 1941 julius 1-én a hívek régi álmának megvalósulása, a templom-vásárlás. A templomvétel gondolata elő­ször akkor vetődött fel, amikor a vendéglátó lutheránus gyülekezet tisztviselői 1940 végén jelezték, hogy nem képesek tovább birkózni a még mindig nagy ($25,000) be-

Next

/
Thumbnails
Contents