Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)

Paál Gyula: A lelkipásztor és a gyülekezet

BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE

91. OLDAL

nak mérlegelésében megértés van köztem és közöttetek. Az évek múltával ne felejtsétek ezt el.

“A sáfárokban megkivántatik az, hogy mindenik hívnek találtassák”. Hogyne lennék én hü hozzátok, szeretett gyülekezetem! Hiszen nemcsak tinéktek tartozom felelősséggel, hanem az én Uramnak és Istenemnek, Aki világosan előírta az “őrállók” kötelességét: ha a hitetlent meg nem intem ... és meg nem tér ... felelős vagyok. De ha megintem és megkeményiti szivét, megmentem a lelkemet. íme, ígérem, hogy hü leszek hozzátok, mert hallom a nagy biztatást: “légy hü mindhalálig és néked adom az élet koronáját”.

De vájjon hü lesz-e ez a gyülekezet én hozzám? Hozzám, aki méltatlan bár, de hivatalos szolgája vagyok az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak? Halljátok szavamat: “Fogadjatok be minket. . . Nagy az én bizodalmám hozzátok”. Azért jöttem, mert bizodalmám van. “Hálát adok az én Istenemnek ... hogy hiteteknek hire van”, lelkipásztoraitok jó bizonyságot tettek rólatok. De ne legyen közöttetek elbizakodottság, “mert a napok gonoszok”. Halljátok meg az intést: “Addig munkálkodjatok, amig nappal vagyon, mert eljő az épszaka s akkor senki sem munkálkodhatik”. A megtérés, megigazulás és megszentelődés utján nincs megállás; a megállás visszaesést jelent. “Ne szabjátok magatokat a világhoz”. “Mert egy szolga nem szolgálhat két Urnák . .. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” Azután ne felejtsétek el, hogy egyházatokhoz való ragaszkodástokat sohasem az én népszerűségem, vagy népszerűtlenségem szabja meg. Ma még fiatal vagyok, tele lelkesedéssel és inspirációval, minden munkára vállalkozó. Férfikorom kezdetén jöttem hozzátok. Ne gondoljátok azonban, hogy csak a fiatalok állanak közel szivemhez. Én az egész gyülekezetnek a pásztora akarok lenni. Ne vessétek meg az én fiatalságomat. Elegendő, nehéz, küzdelmes lelkipásztori szolgálat áll mögöttem ahhoz, hogy kellő tapasztalattal vehessem át ennek a nagyobb gyülekezetnek a vezetését. Ha valaha újítást kívánok bevezetni: ne értsetek félre, nekem nem egyéneknek a tetszését és tapsát kell kiérdemelnem, hanem az egész gyülekezetnek a jövőjét kell munkálnom.

A háború véresen tragikus, romboló világában legyünk mi a lelki építés népe. “A világ szépsége elmúlik, de az Ur beszéde mindörökké megmarad”. A lelkipásztor és a gyülekezet közösen viselje a Krisztus igáját, amely “könnyű és gyönyörűséges”. Elkövetkező esztendők nehéz feladatai várnak reánk és ti tudjátok, hogy “az aratni való sok és a munkás kevés”. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratására”. Ne vonakodjatok munkavállalástól, mert mi mindnyájan “Isten munkatársai vagyunk”.Növekedjék közöttünk a sáfárság istenáldotta készsége. “Egymás terhét hordozzátok és úgy tölt