Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)

Murányi János: Szerencsétlenségeinknek és azzal járó szenvedéseinknek mi a titka és jelentősége?

BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE

87. OLDAL

Szerencsétlenségeinknek és azzal járó szenvedéseinknek mi a titka és jelentősége?

EZ A KÉRDÉS mindnyájunkat közelről és közvetlenül érdekel, mert e bűnös embervilágban, melyről Szabolcska Mihály, a mi nagy költő-lelkészünk igy irt: “Nem ez a világ volt soha a világom, nem a búzán kaptam, a búzavirágon”; mindig ki vagyunk téve a szerencsétlenségeknek. Az én saját példám is bizonyítja ezt. 1941 december 25-én egész éjjel buvároltam az Isten beszédét, hogy teljesen megfelelő értelmét ismerjem meg annak az Igének, melyet Pál apostol igy fejezett ki: “Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”. Hajnalban kezdett a szobám kihűlni, azért gyorsan felöltöztem, megreggeliztem és mentem a társaskocsi állomáshoz a nagy hidegben.

De mivel az autóbusz késett, kint, a hidegben vártunk. Nekem már reggel fél 8 órára a canonsburgi First Presbyterian Church vasárnapi iskolai termében kellett lennem, hogy ottani magyar testvéreinknek karácsonyi ünnepi istentiszteletet tartsak.

Az autóbusz késése miatt Washington, Pennsylvaniában a canonsburgi társaskocsi nem várta be, hanem csatlakozás nélkül ment el. Én pontosan ott akartam lenni, azért bérkocsiért telefonáltam. Nemsokára jött is egy kihűlt kocsi, nyitott ablakokkal. Áthülve megérkeztem kellő időben, de — szerencsétlenségemre — a terem sem volt fütve és úgy kezdtem meg az istentiszteletet a didergő gyülekezetben. Igehirdetésem végén néhány lépést tettem a gyülekezet felé; de már vissza nem tudtam menni, mert erőtlenül leroskadtam. A gyorsan megjelent orvos idegletörést állapított meg s azonnal a helybeli kórházba vitetett, ahol két hétig mindent megpróbáltak, amire az orvosi tudomány képes, de minden eredmény nélkül. Ekkor haza vitettek István fiam brownsvillei lelkész lakására. Ott voltam 1942 december 19-ig, amikor a Gibsoniában (Pa.) levő úgynevezett St. Barnabas Home-ban helyezkedtem el. Akkor már az idegletöréshez baloldali teljes bénulás (paralysis) járult.

Murányi János, lelkész