Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)

Nagy Ferenc: Az Isten parancsolatai és az ember

78. OLDAL

BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE

társai, nagyon sok támaszt kivertek a hetedik parancsolat alul. Annyira mentek a test színvonalán álló dédelgetett elméletükkel, hogy még a börtönbe bezárt férfi- és nő-bünözők részére is, és pedig nyíltan, kezdték ajánlani épen azt, amit ez a parancsolat egyenesen és félreérthetetlenül megtilt. Nem csodálkozom tehát azon, hogy a műveltebb, jobban mondva: csak külsőleg csiszoltabb eleme a népnek megittasodva ettől a mérges filozófiától, közönségesen fölrúgta Istennek ezt a törvényét. Minden romlásnak indult civilizáció egyik fertelmes fattyúhajtása épen az erkölcsi törvények széjjelszaggatása volt.

Ravasz, furfangos észjárással a nyolcadik parancsolat nyakát is sok ízben kicsavarja az ember. “A lopás csak akkor bűn, ha megfogják az embert”, •— mondják gúnyos kacagás közepette tulbizakodóan egyes sivárlelkü földi utasok. — Itt van egy másik, gyakori és elterjedt értelmezés: “Kicsit lopni nem bűn”. Úgy ezek, mint a többi hasonló ferde, az Isten törvényét szándékosan kiforgató magyarázgatások csakis a bűn fürdőjében foganhattak meg.

Hát csak akkor bűn a lopás, ha rajtafogják az embert? De voltaképen ki kell, hogy rajtacsipjen, — az Isten vagy csak az ember? Aztán pedig, ki az, aki kimeri magának sajátítani azt az ítélő hatalmat vagy bün-mázsát, miszerint megállapítja vagy megméri a lopás kicsi vagy nagy mivoltát?

Sok keserű kellemetlenséget okoz az emberek között a kilencedik parancsolat megszegése. Az ember nemcsak a bíróságon mondhat hamis tanúbizonyságot felebarátja ellen, hanem akármilyen társaságban,

ÉNEK ÁRVAHÁZI VASÁRNAPRA (A LXXXIV. Zsoltár dallamára).

Oh irgalom égi Atyja Csak az szivünk hő óhaja: Irgalommal lehessen teljes. Ne feledjük el az árvát,

Sőt enyhítsük minden baját, Mert boldog a könyörületes. Az ily ember képed mása, Felségednek munkatársa.

Ur Jézus, Te magad mondod: Az irgalmas szivü boldog,

És irgalmat nyer Atyád előtt: lm, engedünk szent igédnek, Segélyt nyújtunk a szegénynek, Felkaroljuk ma a szenvedőt. Hitünk fája nem lesz halott,

Ha gyümölccsel jól megrakott.

Oh Szent Lélek, árvák Atyja, s bőirgalmu, hü vigasza;

Te lágyítsd meg a kemény szivet!

Hogy a jóra felbuzduljunk, Az árváknak adakozzunk;

Hiért Igéd jutalmat hirdet.

Saját magát gazdagítja, Ki a szegényt gyámolitja. Nánássy Lajos