Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Szabó László költő-papunk
BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 73. OLDAL a Singer és Wolfner kiadásában. Ezt követte 1932-ban a “Tengermoraj” és “Irredenták” a “Budapesti Hírlap” kiadásában. Majd 1930-ban a Genius kiadásában a nyelvi szépség szempontjából nagy port felvert “Vándor Sirály”. 1939-ben “A Te Gyöngyeid”, melynek festői csoportját: az alkonycsodákat a magyarországi kritika “valóságos irodalmi gyöngyöknek” nevezte, amire a Kisfaludy Társaság titkára is felhívta a figyelmet. Ebben a Társaságban is készen várja a hely, mihelyt szabad lesz az ut Magyarországra, ahová magyar lelke gyakran visszarepül és oda kívánkozik. Mig a világháború lehetetlenné nem tette, az irodalom legelőkelőbb szellemeivel folytatott levelezést. Az a latin közmondás: “Inter arma silent Musae” (háborúban elhallgat a költészet Múzsája), Szabó Lászlóban is lelki depressziót ós fájdalmat váltott ki. De azért tovább irt és dolgozott. Készen van már “Omár korsója mellett” cimü bölcselő eposza is, valamint “Pocahontas” cimü indián eposza is, amelyek hat kötetre terjedő lírai müveivel együtt kiadásra várnak. Mindezeknek koronája és betetőzése a 150 zsoltár uj, klasszikus fordítása a legékesebb költői formában. Erre azért büszke, mert Szenczi Molnár óta mindazok, akik hozzá fogtak, nem értek el sikert, ő pedig donorai szenvedései dacára, vagy épen azért, három hónap alatt készítette el. Ezt szeretné kincsül átadni az irodalomnak, Isten dicsőségére, Krisztus szolgálatára és minden vallásos család lelki épülésére. Milyen szép volna, ha Lelkészegyesületünk, Ref. Egyesületünk és amerikai magyar népünk felkarolásával kiadná ezt a vallásos lelkülettel.zengzetes magyar nyelven megirt szép magyar lírát! Szabó László életének nagy részét köztünk, Amerikában élte le. A szülőhaza teljesítette vele szemben kötelességét; megtisztelte, kitüntette; ne felejtsük el, hogy nekünk is vannak kötelességeink ezen a téren Szabó Lászlóval szemben. Ebben az esetben elkészítené azt a nagy magyar református eposzt is, amelynek gondolatai lelkében zsonganak, hogy azzal is gazdagítsa irodalmunkat. Szabó László Frankinből Coatesvillere távozott lelkésznek, onnan Detroitba, majd Donorára és különösen az utóbbi helyen sokat kellett küzdenie a “paizsos Farmi munkásaink
