Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)

Dr. Vincze Károly: Az Uriszentvacsora énekeinkben

BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 131. OLDAL Az Ő megtöretett teste, Mellyel váltságunk kereste: Lelkünk máskor is táplálja, A bűnért meg ne utálja. 213:5 Oltárodnál, akik megjelennek És szent igédet örömmel hallgatják. Házad javaival híven élnek, Könyörgésüket hittel bemutatják: Azokra Lelked néz kegyelemmel S szükségükben lészen segedelemmel. 145:3 11. Hogy mindez nem könnyű, azt tudja énekeskönyvünk. Meg­szólalnak tehát énekeinkben a segedelem-kérés mélységes hangjai is. Fogjad azért kezünket S magad vezérelj minket; Mert a te utadon Istenünkhöz vezet A hit, remény, szeretet. 209:8 Óh, Jézus, gyönge hitünket neveljed, Te magad lelkünket az égre emeljed. 210:2 Kérünk, Uram, adj kegyelmet És nyújts nékünk segedelmet, Hogy Jézusunkat szeressük És ötét végig kövessük. * Segítsd gyarló tehetségünk: Véle kötött szövetségünk, Hogy szent és állandó legyen, Mígnem lelkünk hozzá megyen. 213:4-6 12. Mélységesen szép vonása urvacsorai énekeinknek még az is, hogy a Krisztushoz kapcsolódó kegyesség ezekben szólal meg a leg­­megkapóbban. Nem csoda, hiszen már maga az Ur asztalához oda­­járulás hitvallástétel arról, hogy Jézust szeretjük, Őt kívánjuk, Neki engedelmeskedünk. Áldott Jézus, lelkünk imád, Szeretettel gondolunk rád, Hisz először te szerettél, Amikor Megváltónk lettél. 214:3

Next

/
Thumbnails
Contents