Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Dr. Vincze Károly: Az Uriszentvacsora énekeinkben
BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 127. OLDAL S tulajdonképpen az Ur Jézust kell értenünk a 206-ik dicséret 6. versének jól ismert “életnek kenyere” és “életnek vize” szavai alatt is, és igazában nagy kezdő betűkkel kellene azokat nyomtatnunk, imigyen: Szállj le most mennyből, Életnek Kenyere! Tápláld lelkünket az örök életre! Életnek Vize! nyiss magadnak utat, A szomju hívek keresik a kutat. A János írása szerint való szent evangyéliom igazolja ezt a felfogást. 6. Hangsúlyozottan emelik ki énekeink azt is, hogy az Ur szent vacsorája több, mint amennyit testi szemekkel láthatunk belőle. Titok, misztikum, lelki valóság van mögötte. Ezt emelik ki énekeink azzal is, hogy “szent” jegyekről, “szent” asztalról, “szent” vacsoráról szólanak. A hivő hívek magát az Urat nyerik meg a szent vendégségben. Mert érdemedben részesül Te veled, Uram, egyedül, Ki hü tagja e vendégségnek. 135:3 Mert az Ur nem hagyja A töredelmes lelkeket, Sőt táplálja a híveket S magát nékik adja. 136:5 Ez egyszerű vendégségben Jézussal egyesülünk..... Midőn teste jegyét vesszük Magunkévá Lelkét tesszük. 205:7-8 Tested jegyét itt nem csak mutatod, De személy szerint nekünk is átadod. 206:5 A kenyér és bor jegyében Hit által részesülünk, Örök életet veszünk. 208:1 Óh, Jézus, ez a vendégség Lelkűnknek örök idvesség! 208:5
