Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)

Dr. Vincze Károly: Az Uriszentvacsora énekeinkben

BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE

125. OLDAL

Ezt az Ő kint látott teste Választottinak kereste.

205:7

2. Tanítják énekeink a szent vacsoráról azt, hogy az az Ur Jézus szenvedésének és halálának az elénk adója, szemléltetője, tehát hogy a sákramentom valójában “látható Ige”.

Kenyér és bor szent jegye*

Kínszenvedéseidnek.

208:5

Ez az általad rendeltetett asztal

..... annak nyilvánvaló tüköré:

Véred mint omla, tested mint tőre.

206:5

A kenyér megtörése,

A bornak kiöntése:

Lelke s teste szenvedését,

Jelenti megölését.

205:6

3. És egészen ezt a gondolatot — a “látható Ige” — gondolatát fejezi ki a 212-ik dicséret, "Simeon éneke”, Luk. 2:25-32 alapján. Énekeink nyilván hirdetik, hogy az Ő vacsorájában azt is kijelenté az Ur, hogy szenvedése és halála érettünk hozott áldozat, melynek eget, földet engesztelő ereje van.

Kijelentéd irgalmadban,

Szentséges végvacsorádban,

Hogy áldozattá lettél;

A benned bízó hívekért,

Haláltszerző bűneikért Egyszer eleget tettél.

137:2

Jézus, te halállal tévén eleget,

Megengesztelted a földhöz az eget.

Általad, amit más nem tehetett, - A teljes váltság elvégeztetett.

4. Teljes érvénnyel jut énekeinkben kifejezésre az az igazság is, hogy a szentvacsora nemcsak kegyes emlékezet dolga (zwingliánus, modernista, liberális felfogás), hanem Krisztus rendelte kegyelmi eszköz is, mert az Ur halálának idvezitő javai közöltetnek abban a hívőkkel.