Bethlen Naptár, 1944 (Ligonier)
Adósságmentes a Toledoi Magyar Református Egyház százezer dollár értékű ingatlan vagyona
76 RF.THLtíN NAPTÁR sátor körül”, mondja a vezető a misszionáriusnak. “Honnan tudja?” kérdi meglepődve Isten embere. “Onnan, hogy ott van a lábanyoma a homokban!” Kik jártak itt? Milyen lélek volt bennük? Honnan tudjuk? Onnan, hogy itt maradt életüknek, hitüknek, munkájuknak nyoma úgy a magyar katholikus, görög szertartásu katholikus, mint a magyar református templomban és egyházi birtokban. Ezek az épületek az itt éltek és élők hitének, magyarságának, egész életfelfogásának kőben kifejezett bizonyságai. “Gyümölcseiről ismeritek meg őket!” mondotta a Mester. A gyümölcsök ékes bizonyságai annak, hogy Istent félő, magyarságát, embertársát szerető és becsülő nemzedék élt itt. Itt maradt életük nyoma. Akik pedig konkoly voltak a tiszta búzában, azoknak még az emlékezetét is elfujta az idő szele, mint a tiszta búza közül a polyvát elfujja a szél. Nyomuk sem maradt. Az első nemzedék olyan bizonyságot hagyott maga után, ami tisztességet szerez neki minden igaz ember előtt és dicsőséget ad Istennél! Az ősök hitéhez, példájához méltóan jártak a fiák is, mert az ősök által szerzett egyházi épületek minden adósságát kifizették. Mit hoz a jövő? Mi vár a toledoi magyarságra, közte a református magyarságra? Nem tudjuk. Sok minden megváltozhatik, de egy tény örvendetes bizonysággal ragyog, mint sötétben a csillag. Ez a tény az, hogy a százezer dollár értékű magyar református egyházi birtokot adósság nélkül adja át a következő nemzedék kezébe. Átadja, hogy használják Isten dicsőségére, egy szebb, igazabb emberi élet kialakitására. Bizonyosak vagyunk, hogy a mai nemzedék ezzel veszi át az örökséget: “Még élsz atyáink szent hite! — nem leszünk hűtlenek mi se!” Az Isten iránti hála, az épitő magyar lélek iránti tisztességtétel kifejezésére 1943 szeptember 12-én, örömünnepet tartott a Toledoi Református Egyház. Háborús időt élünk. Éppen azért semmi külső fényes ünneplés nem volt. Nem a külső keretre, hanem a lélekre, a belső tartalomra fordította a figyelmet mikor ünnepi istentiszteletet és urvacsoraosztást tartottak. Az istentiszteleten Ntü Dr. Szabó István prédikált. Mily megható az, hogy lelkiédesanyánk, az óhazai egyház képviselője, Dr. Szabó által, itt lehetett gyerrmekei örömünnepén. Az egyház lelkésze, Dr. Újlaki Ferenc, történelmi visszaemlékezést tartott. Azután az Urasztala elé álltak a presbitérium tagjai: Bertók Gyula gondnok, Nagy József algondnok, A. Nagy József pénztárnok, Szendi Lajos jegyző, Barta Lajos, ifj. Bertók
