Bethlen Naptár, 1944 (Ligonier)
Imádság építette az árvaházat
BÉTHLEN NAPTAR 47 Hogy lelkűket magához kösse, És az Örök Bíró előtt Eláraszt minden j óltevőt. Ha Isten néked ingyen ad, Miért kéreted te magad? Önként áradjon meg a szíved, Hogy amikor kérdőre von Az égi legfőbb Hatalom, Meg ne pirúljon arcod, híred. Hogy azt ne halld a mérlegen: Ezt a lelket nem ismerem! SZABÓ LÁSZLÓ IMÁDSÁG ÉPÍTETTE AZ ÁRVAHÁZAT A Readers Digest mult évi októberi számában “The Home that prayer built” cim alatt érdekes cikket találunk, amely eredetileg a Kiwanis Magazinban jelent meg. John Klinberg svéd lelkészről számol be, aki tapasztalásból ismeri a szegénységet és árvasorsot. Anyja Svédországban a kőmiveseknek segitett, hogy hét gyermekét eltartsa, akik apjukat kicsi korukban elveszhették. Majd az Egyesült Államokba vándorolt ki és lelkész lett heti 16 dollár fizetés mellett, amiből feleségét és két kis gyermekét kellett eltartania. Egy szűk viskóban húzódtak meg. Egy éjszaka a kis város rendőre tudtára adta, hogy három apró gyermeket talált egy kunyhóban, akiket anyjuk elhagyott. A lelkész házába fogadta a három szerencsétlen gyermeket, noha a lakás saját családjának is kicsiny volt. Havi 10 dollárért nagyobb házat bérelt ki, hogy szűk keretek között megkezdje az árvaházi munkát. Közben a lapok nagy nyilvánosságot adtak kezdeményezésének és egy év leforgása alatt 18-ra emelkedett az általa és felesége által gondozott árvák száma. Soha adományt senkitől nem kért, hanem imádkozott. Úgy fogta fel, hogy az Istennek a dolga, hogy ígérete szerint az árvákról gondoskodjék és ebben a hitében soha nem csalódott. Egy este az étel teljesen kifogyott a házból. A szomszédban a szabadban nagy pikniket tartottak, aminek zaja eljutott árvaházi jellegű lakásába. Klinberg térdre esett és imádkozott: “Az Ur az én pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom.” Hirtelen nagy záporeső keletkezett, ami elmosta a pikniket. Két markos ember nagy csomaggal megrakva kopogtatott ajtaján.
