Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Herczegh József: A clevelandi nagytemplomról
98 BETHLEN NAPTÁR BUCSUZÁS (Dr. Kalassay Sándorné, Abaházy Erzsébet emlékére.) Keze munkáját csak Te láttad, Mindenható, ki atyja voltál; Hallgattad szive dobogását, Tiéd volt az, mint tiszta oltár. Ki megáldottad mosolygását És hulló könnyét megszámláltad, Fogadd magadhoz gyermeked, • Kit szentjeid már várva-vártak. Ki feljegyezted hü szivének Minden imáját, Te tudod, Kit adtál benne a világnak S kit vesztünk el, hogy elhívod. Csak Te hallottad, hogyan áldja Könnyes imában öreg, árva, Mint hálás gyermek édesanyját: Tedd csöndessé siri nyugalmát! Elgyötört test, vár rád az Orvos, Hü lélek, vár a jutalom. Fájó szív, enyhülj, balzsamot Most nyújt az égi Irgalom. Munkás kezek, pihenjetek meg, Halott szemek, ragyogjatok, Elnémult ajkak: uj imára az Ur előtt megnyíljatok S ott zengjétek dicséretét A küzdelemmel teljes létnek, Amely nehéz, de édes-könnyű, Mindazoknak, kik Őrá néznek. ★ Hullott a hó, hogy visszaadtuk Portetemét az anyaföldnek. Hófehér volt a dombtető, Mint lelke az elköltözöttnek. A téli szél is úgy fuvalt, Mint suhogása angyalszárnynak, — Hogy elkísérje oda, hol Rég porladó szerettek várnak. Hullott a könny, szállt az imádság S kik koporsóját körülállták. Érezték, lelke ott lebeg, Ismerős halmok, elhagyott ház, Férj, gyermekek, aggok felett. Gyűlölködő, véres világ Tudod-e, hogy szegényebb lettél? Anyánk, pihenj! Kiket szerettél, Szentelt emléked sírva áldják S Isten nagyságát emlékedben Újra és újra megcsodálják. Ahol pihensz, a dombtetőn, Fejfádon ezt ragyogja be A búcsúzó nap halvány fénye: “Szent békességben itt pihen Az Ur Jézus gazdag szegénye!” VASVÁRY ÖDÖN.
