Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Dudásné Gólya Margit: A lélek haza készülődik
BETHLEN NAPTÁR 59 ra? ... Nem kisérik el? ... Ez az egyetlen nagy ut, amin egyedül kell végig menni... Olyan különös az egész, valami mélységes titok veszi körül. A test már nem éhes, nem fáj. Mintha vizcsöppek gördülnének az arcán ... Nincs ereje, hogy letörülje. Minek? ... Olyan ez már ' csak mint a reggeli harmat, alig érzi. Ott párolog a leves mellette, de már nem érzi a zöldségek illatát, sem a virágokét, amit tegnap hoztak. Nem látja a függöny tarka mintáját, amit valamikor gondos kézzel hímzett. Homályba vesznek a bútorok körvonalai, üres lesz a szoba, nem hallja a rádiót, az autók tülkölését. A lármás zűrzavar, amit eddig életnek nevezett, elcsendesült. A nagy álmok, tervek, most semmivé lettek. Már nem fájt a rágalom, az irigység, a mások rosszakarata, mindent megbocsájtott... Nem olyan csend ez, mint mikor vihar készül, sokkal mélyebb, egészen tökéletes. A lélek leveti a sár-ruháját, ami a föld felé vonta és elindul az utón, ami hazafelé vezet... És most úgy tűnt, mintha ez az ut ismerős volna, mintha járt volna rajta, mintha ezen az utón jött volna egyszer ... Lassan szinek, hangok vették körül, valami meleg fény vonta mint egy hatalmas mágnes. Az Atya, világot megváltó szeretete, vonta vissza magához gyermekét, akit hatvan év előtt elküldött a földre, hogy egy parányi fény legyen a sötétben. Hogy betakarjon egy didergőt, asztalt terítsen egy éhezőnek, gondjaiba vegyen egy árvát. Ott pislogott ez a szeretet, mikor a kis kölyök kutyát kihúzta a sáros gödörből. És nőtt ez a szeretet, mikor nem is vette észre, mikor úgy adott, hogy más nem látta, önzetlenül. Minden más mögötte maradt a földön, csak a szeretetnek ezek az apró fénysugarai vették körül, mikor megpillantotta az Örökfényt, amelyből valamikor kiszakadt. ... Emberek, ki ne oltsátok ezt kis mécsest, amit örökségül hoztatok a földre. Szeretetnek hivják ezt az apró szikrát, amit jócselekedettel kell élesztgetni, hogy reszkető fénye világitson, mikor körülöttünk minden elsötétül és a lélek haza készülődik... Mert az örökfény, az isteni szeretet mágnese, csak a fényt, a szeretetet tudja magához vonni.
