Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Dr. Szabó István: A nagyságos fejedelem
52 BETHLEN NAPTÁR zsoldosaival egymás után gyújtotta fel a városokat, falvakat és protestáns templomokat és ültette be tömegestül az elüldözött és börtönbe vetett protestáns lelkészek helyébe a magával hozott jezsuitákat, elpattant a tulfeszitett húr. A fiatal és izzó lelkű Bethlen Gábor, belátván, hogy a magyarnak nagyobb ellensége a német, mint a török, mert a török csak pusziit és fosztogat, de a német ezenfelül alkotmányában és vallásában is megsemmisiteni törekszik a magyart, a török szultánhoz folyamodott segítségért a császári hadak ellen. Mi egyebet tehetett? Két hatalmas ellenség között a kis magyarnak csak egyetlen választása lehetett annyi szenvedés után; összefogni azzal, amelyik a kisebb veszedelmet jelenti a hazára, ez ellen, amelyik a nagyobb veszedelem a magyarra. Bethlen Gábor igazi diplomata volt és egy cél lebegett a szeme előtt; megmenteni a magyar alkotmány és a vallás szabadságát, ahogy és amilyen módon lehet. Reá épugy vagy talán még jobban találnak Aranynak Enyingi Török Bálintra alkalmazott szavai: “Két ellenség a Duna két parton. Kevés nékik ez az én egy jó kardom. Egyiket a másikkal, hiába . . . Ahogy lehet, gondolja magába’.” Ha, az “ahogy lehet” elve alapján, nem választotta volna a kisebb ellenséggel való szövetkezést a nagyobb ellenséggel szemben, akkor egészen bizonyos, hogy a két hatalmas malomkő között pozdorjává zúzódott volna össze a magyarság. Bethlen a szultán segítségét megnyerve Bocskai Istvánt választtatja meg fejedelemmé és vele együttesen kivívják Erdély függetlenségét, amely igy a szabadság védőbástyája lévén, az anyaország alkotmányos és vallásszabadságának is biztosítékává lett. Amikor pedig a bécsi béke győzelme után Bocskait az osztrák méreg kivégezte, Bethlen maga veszi kezébe a további küzdelmet. Győzelmet győzelemre halmoz. Vele van az Isten, mert a legmagasabb emberi eszményért a haza és a vallás szabadságáért forgatja a kardot a nagyszámú és hatalmas ellenséggel szemben. Erdély fejedelmévé választja, az anyaország királyává kiáltja ki, de a királyi koronát nem hagyja fejére tétetni, mert az ő harcainak célja nem a korona. Háromszor kényszeríti békekötésre II. Ferdinándot, a zsarnok és vakbuzgó császárt, aki reázuditja a világra a harminc éves háború minden borzalmát. Ebben a háborúban Európa protestáns államainak szövetségében ott harcol ő is, tovább folytatván a rég megkez
