Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Dr. Szabó István: A nagyságos fejedelem
BETHLEN NAPTÁR 49 A NAGYSÁGOS FEJEDELEM Irta: Dr. Szabó István, Toledo. O. Az Urnák ezerhatszáz-huszonkilencedik esztendejét írták. A kanyargó Maros völgyében, a nagy nádasok fölött már “fujdogált a hideg szél” és Gyulafehérvár görbe utcáin a “piros csizmák nyomát hóval lepte be a tél.” Hó lepte be az ősi vár százados falait is, melyeket a római romok faragott, fehér köveiből épített újjá hős Gyula vezér. Késő este volt már, de a teli hold ezüstös sugarai nappali fényességbe öltöztették a büszke várost, a független és szabad Erdély fejedelmi fővárosát. Az István király-korabeli öreg templom tornyának erkélyén épen most jelent meg a soros éjjeli bakter és érdes, rekedt hangján most kiáltotta bele az éjszaka csendjébe a szokott, ősi rigmust: “Jó emberek, tiz az óra, Soká lesz még virradóra. Tűzre, vízre vigyázzatok, Igazság utján járjatok!” Az emberek a házakban egymásután csípték el a koppantóval a mécseken a füstölgő kanóc végét és nyugovóra tértek. Csak a fejedelem palotájában maradtak világosak a boltíves ablakok. Az alig ötven éves nagyságos fejedelem, Bethlen Gábor, Erdély aranykorának megteremtője, halálos betegen feküdt hatalmas tölgyfa ágyán. Körülötte állottak meghittjei leverten és hangtalanul. Leghübb hadvezére, Rákóczi György, némán szorongatja kezét. Feje felett áll felesége Katalin, a brandenburgi választófejedelem szépséges húga, akit a nagyasszony, Lorántffy Zsuzsánna, Rákóczi György felesége támogat. Az ágy körül a nagy fejedelem hadvezérei, akikkel negyvenkét csatát megharcolva biztosította a magyar nemzet és a protestáns egyházak szabadságát; diplomatái, akikkel elérte, hogy egész Európa a kis Erdély kegyeit keresse; papjai és tudósai, akikkel Erdélyt a tiszta vallás bástyájává és a műveltség minta államává tette; irói és művészei, akikkel a kis fejedelemséget a szépség és művészet szigetévé varázsolta.
