Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Eckhardt Tibor: Az "Új Világ"-ról
42 BETHLEN NAPTÁR azonnal végleges helyzetet teremt s a gyanú minden árnyékát eloszlatja. A népi erők szabad kifejlődését azonban nemcsak a nagybirtok, hanem a gondosan megszervezkedett ipari és banktőke is számos vonatkozásban megnehezítette s az iparosítás előrehaladásával politikai és gazdasági hatalma egyre súlyosabban nehezedett az országra. Ez a baj újabb keletű, Trianon óta fejlődött ki s az amerikai magyar közvélemény eddig nem sokat hallott róla, pedig nyomása főleg a falu népére szinte az elviselhetetlenségig fokozódott már. Néhai Gáal Gasztonnaf együtt a magyar parlamentben több, mint 10 évvel ezelőtt kezdtük el a harcot az ipari kartellek erőszakos árpolitikája s a nagybankok kamatuzsorája ellen s noha a közvélemény mellénk állott, csak részletsikereket tudtunk akkor elérni. Amit a föld népe termelt, azt értékén alul adta el; amit meg vásárolt, azt magasan a világpiaci ár felett szerezte be; ez volt a hírhedt agrár-olló, amelybe a mi földmivelőnk nyaka beleszorult. A magas ipari védő-vámok kizárták a külföldi versenyt s a belső piacon szabadon diktálták az árakat a kartellek. A példátlanul drága hitel még reménytelenebbé tette a megszoruló falusi nép életét. A megalkotandó Dunai Szövetség vámmentes belső forgalma már magában sokat fog javítani ezen a helyzeten, de ezenfelül elvül a jövő magyar árpolitika csak egyet állíthat fel: a dolgozó tömegek megélhetését minél olcsóbbá kell tenni! Szegény ország, mint a miénk, igy segíthet leginkább a dolgozókon. S e cél érdekében egészen a vállalatok közérdekű kisajátításáig minden eszközt igénybe kell venni, ha eredmény másként el nem érhető. A magyar “New-Deal” minden teendőjét egy cikk keretében nem lehet felsorolni. A progresszív jövedelem és örökösödési adótól kezdve az útépítésig, erdősítésig és csatornázásig minden irányban meg kell indítani a munkát és igénybe kell venni minden jövedelmi forrást, hogy sűrűn lakott országunk népét emberhez illő megélhetéshez, jövedelmező munkához és fejlődéshez segítsük. Külön ki akarom azonban emelni a teendők sorából a társadalom-biztosítást, mely az ipari munkásságot illetően az utóbbi 20 év során modern alapokon kiépült, a mezőgazdasági munkásságra azonban nem lett megfelelően kiterjesztve. A türelem, mellyel “mezítlábasaink” keserves sorsukat viselik, nem szolgálhat mentségül erre a kormányzati mulasztásra, melynek jóvátétele sürgős kötelesség. Kicsiny ország, melyet sok veszély övez, nem kezdhet kisér-
