Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)

Krisik Alajos: Miért is menjünk a templomba?

BETHLEN NAPTÁR

101

hét mindeneket... Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel, mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben... Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben... Az, aki uj parancsolatot adott nektek, hogy egymást szeressétek; mint Ő szeretett titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismer meg a világ, hogy Krisztus követői vagytok, ha egymást szeretitek. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem Önmagát megüresité, szolgai formát vévén föl, emberhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén haláláig, mégpedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, ajándékozván neki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, földalatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ur az Atya Isten dicsőségére. Örüljetek az Urban mindenkor, ismét mondom, örüljetek! A ti szelidségetek ismert legyen minden ember előtt. Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kivánságtokat az Isten előtt és az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni sziveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ti pedig elöljárók viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet Jézus tulajdon vérével szerzett.

A Krisztusnak beszéde lakozzék tibennetek gazdagon, minden bölcsességében; tanitván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szivetekben az Urnák. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Amen.

A néma csendességben az orgona bugására a békességet nyert lelkek megújult boldogságában, felséges illetséggel száll az ének égfelé:

“Mindenható! leborulva tisztelettel előtted,

Lelkesedve felbuzdulva dicsőítjük szent neved.”

A lelki békességet talált gyülekezet oszladozni kezdett; János és Péter szótlanul haladtak hazafelé s mikor a kis kapuhoz értek, Péter megszólalt: Most már tudom, miért járunk a templomba. “Békesség velünk!”