Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-08-06 / 32. szám
Thursday, August G, 1970 BETHLEHEM HÍRADÓ 15. oldal SZEGEDI JEGYZETEK: Festők az árvíz körül A szegedi 1879-es árvíz több jeles magyar festőt megihletett. Zichy Mihály (1827— 1906), aki soha nem járt Szegeden, távolból érzett egyet a Tisza által elpusztított város népével. “Párizsban — írja a korabeli helyi újság — ő állott annak a művészgárdának az élén. amely az operában a hullámsirba temetett Szeged javára fényes estélyt rendezett. Akkor rajzolta azt a hires képét, amelyen Párizs felemeli a hullámsirból Szegedet.” Csontváry Koszlka Tivadar (1853—1919) személyesen vett részt a szegedi árvíz mentési munkálataiban és az itt szerzett élményei fontos szerepet játszottak további sorsának szellemi és művészi kialakulásában. “Már láttam a sors csapását a nagy természetben — írja önéletrajzában többek között Csontváry —, a jalánk hernyók pusztítását, a kártevő pocok elszaporodását, de tömeges embereknek a büntetését még nem láttam. E komor éjszakán mély gondolatok foglalkoztattak, s magamban kérdem magamat, ugyan mit vétettek ezek az emberek, hogy a sors kivétel nélkül vízzel lepte meg?” Csontváry önéletrajzának szegedi részletéből nemcsak az tükröződik, hogy ő itt életét formáló, művészetére kiható élményben, sőt “pszichológiai. áramütésben” részesült, hanem visszaemlékezésének papirra vetése által, írásban — jellemzően szuggesztiv erejű nyelvén — “képet festett” a szegedi árvízről is. A szegedi árvizképek “valóságos” megfestői közül, időben elsőként Petrovics Lászlót (1839—1907) kell megemlítenünk. A Bécsben élő Petrovics közvetlenül az árviz után Szegedre utazott és a vízzel borított város különböző helyeiről vázlatokat készített. ennek alapján az osztrák fővárosban dolgozta fel itteni élményeit. Négy hosszúkás méretű képét “Szegedi árviz. 1879” cim alatt a Műcsarnok 1881-es tavaszi tárlatán mutatta be. Ebből egyet a király, hármat pedig a város vásárolt meg. Végül mind a négy festmény a szegedi múzeumba került. Petrovicsot a drámai esemény megrázó ereje hajtotta, hogy a Tisza szegedi pusztítását megörökítse. Több árvizkép létrehozására azonban a millenáris-kiállításon való részvétel szolgált ürügyül Szeged város közgyűlése 1894 decemberében 20 000 forintot irányzott elő az árvizkép megfestésére. A tanács pályázaton hívta fel Patak , Lászlót (1857—1912), Roskovics Ignácot (1854—1915) és Vágó Pált (1854—1928) a szegedi árvizkép színvonalának elkészítésére. Képterveiket a festők 1896 telén nyújtották be a városnak, a vázlatok később a szegedi múzeumba kerültek. A pályázók közül Vágó Pál színvázlatát tartották legjobbnak, ezért a nagyméretű árvizkép megfestésével I őt bízta meg a város. A tanács I és a művész közti szerződés 1897 februárjában jött létre. I Ez nemcsak a festmény 20 1000 forintos tiszteletdiját, s a kép elkészítésének határidejét állapította meg, hanem a méret megadása mellett azt is kikötötte, milyen jelenetet kell ábrázolnia. Nevezetesen azt, amint I. Ferenc József kíséretével együtt megtekinti az árviz sulytotta várost. Vágó Pál jászapáti otthonában kezdett a 680 351cmjes, hatalmas vászon megfestéséhez, melyen “mintegy 97 kisebb-nagyobb alak és a rombadőlt város látható”. A szegedi árvizképen Vágó sokat vajúdva, nehezen haladva — rég lekésve a milenáris-kiállitást — dolgozott. Alkotását — melyet a kép szfgnuma Szerint 1899 májusában kezdett el festeni —-, elé! gedetlenül többször átfestette. Évek múlva jutott vele annyira, hogy félig készen 1 magával hozta a képet Szegedre, s ezt a muzeum felsővilágitásu kupolacsarnokában szinte saját szignálása szerint — 1902. május 1-én fejezte be, majd adta át ünnepé; lyes keretek között a városi hatóságnak. Egy, a tanácshoz intézett levelében — melyben kéri, hogy tekintsenek el alkotásának budapesti lezsürizésétől — Vágó Pál töbj bek között kijelentette, hogy e müvét az . . eddig elért I legnagyobb sikerének” tartja. Az árvizképet a szegedi muzeum dísztermében helyezték el, amely szemközt függött Munkácsi Honfoglalás-ának ida került nagyszinvázlatá! val. Vágó árvizképéhez — j mely 1903 novemberében, a I Műcsarnok kiállításán is sikerrel szerepelt — évtizedekig kegyelettel zarándokol, tak a szegedi és a környékbej li emberek. A festményről többen Írtak, s talán legérdekesebben Cserzy Mihály és Móra Ferenc. De nemcsak a mü, hanem a művész is népszerű és megbecsült volt a Tiszaparti városban, ahova Vágó imételten ellátogatott. A Dugonics Társaság 1909 tavaszán, az árviz harmincadik évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött Vágó Pálnak Jászapátiba, és ez alkalomból az egyik helyi lap igy irt róla: “ . . . hatalmas árvizképe révén jogosan nevezhetjük szegedi festőnek Vágó Pált, az ecset országos hirü mesterét.” Az itteni művészek közül Nyilasy Sándorral kötött Vágó haláláig tartó barátságot. Hátramaradt festményeiből ^ 1929-ben, a Műcsarnokban I rendeztek kiállítást. Lyka Károly — a magyar művészettörténészek legjelentősebbike —■ Vágóról irt szép nekro| lógjában kiemeli, hogy a művész Münchenben szerezte meg a biztos rajzot s az akkori tárgyias festés tudását, amely azonban az ő kezén sokkalta színesebbé vált. Ezt a festésmódot tükrözi Vágó szegedi árvizképe is, amely Lyka szerint “ . . . nem közönséges feladat volt”. Az idők során méltatlanul feledésbe merült Vágó Pál tiszteletére 1968 októberében — a művész halálának 40. évfordulóján — szülőhelyén Jászapátiban kiállítást és emlékünnepséget rendeztek. Most, amikor — a szóban forgó helyi árvizképekkel együtt — Vágó impozáns festményét hosszú idő után — a Móra Ferenc Muzeum kupolacsarnokában megrendezett Szegedi Árvízvédelmi Kiállítás keretében — ismét falra helyezték, nemcsak a művész emlékezetét tisztelték meg vele; hanem a kép drámai mementójaként még jobban kihangsulyozódiik az az összefogás, helytállás, amelylyel Szeged hősies védői 1970 tavaszán, a soha ilyen fenyegetővé vált tiszai árviz ellen Szegedet megmentették. A mai szegedi festek: Fonios Sándor, Pintér József, Cs. Patai Mihály és mások müter! méhen már érlelődnek, készülnek az uj árviztémáju képek, melyek a “Romboló-Tisza” feletti győzelmet fogják sugallni. Szelesi Zoltán Külföldi magyarok látogatása Szent István király ezredéves ünnepére HÁZTARTÁSI IDEÁK Hogy a lé bentmaradjon a pieban, tegyük a felszint rá lazán és zárjuk le a karimát. A kéreg felpuffan és a lé bentmarad. BUDAPEST. — Venezuelából érkezett a levél, amelyben arról számolt be egy ott élő magyar, hogy a earacasi magyar kolónia uj kulturházat építtetett közadakozásból. Az uj kulturházfoan rendszeres műsort szerveznek, amelyben szeretnék megismertetni a kint élőkkel hazánkat, és ebben elsősorban azokra a fiatalokra gondolnak, akik csak szüleik visszaemlékezéseiből, hallomásból ismerik Magyarországot. A levélíró a következő kérdésre kér választ: “Mit adott a magyarság a világnak? Hány olimpiai bajnokunk van? Hány Nobel-dij ásunk van? Milyen találmányok fűződnek magyar feltalálókhoz?” A kérdések is, s az a, Magyarok Világszövetségéhez havonta érkező hat-nyolcszáz levél, amelynek egyikét is- I mertettük, jelzi a külfölden j élő magyarok évről évre nöj vekvő érdeklődését. Ami a I kérdések közül kimaradt, ami inem fér bele egyetlen érdekilődő levélbe, arra személyesen keresik meg a választ, j Több ezren érkeztek eddig Magyarországra a világ minden tájáról csoportosan a Magyarok Világszövetsége meghívására, István király születésének ezredéves ünnepségére, a szeptemberi Bartókünnepekre. De ezren és ezren jönnek haza baráti, rokoni látogatásokra is. Szervezetten eddig 15—17 csoport érkezett haza, de naponta újabb és újabb csoportokat várnak. A hazaérkezőknek több mint fele 40—50 év után először lép szülőföldjére. Az érdeklődők másik nagy tábora I azokból áll, akik már külföldön születtek. Két generáció ez: azok, akik hosszú évtizedekkel ezelőtt vándoroltak ki egy régi Magyarországról — és azok, akik már odakinn, egy másik országban születtek, és akiknek az egykori Magyarország éppúgy ismeretlen, mint a jelenlegi. Leszállnak a repülőgépről, átlépik a határt, járják az országot, ismeretségeket, barátságokat, kötnek, benyomásokat szereznek. A Magyarok Világszövetségének halijában (alálikoztunk egy fiatalemberrel, Szabó Szilárddal, aki San Fanciscóból érkezett. Kétéves korától él külföldön, s a San Franciscó-i egyetem számitógéptechnikai tanszékén tanít. A családi, rokoni látogatásokon kívül, mint modotta, elsősorban azért jött, hogy nyelvészeinkkel szakmai megbeszéléseket folytasson a számítógépek grammatikájáról. Benyomásait hazatérte után a San Francisco-i egyetem lapjában szeretné megírni. A Magyarországon a csoportok országos körutazásokon vesznek részt, az Ódry I Színpadon előadásokat szerveztek számukra, és az érdeklődőknek folyamatosan rendeznek filmvetítéseket, ahol az elmúlt évek alkotásaival ismerkedhetnek meg. Sokan, főleg az idősebbek, arról érdeklődnek, hogyan és hol vásárolhatnak telket, nyaralói. ! hogy a következő években ne 1 csak néhány hetet, hanem i több hónapot tölthessenek Magyarországon. A Magyarok Világszövetsége, ahová kérdéseikkel a legtöbben fordulnak, kérdőívet készített a Közgazdaságtudomány Egyetemmel közösen, s e kérdőíveiken szeretnék áttekinteni, milyen témák, kérdések iránt nyilvá| nul meg legnagyobb érdeklődés, milyen tapasztalatokat, benyomásokat szereztek a látogatók. E kérdőivek alapján dolgozzák ki a következő ^ évek programját, a tájékoztatást Magyarországon és külföldön. Annyit máris tudnak, hogy a legnagyobb érdeklődés a magyar nyelvre irányul. A vasárnap kezdődött debreceni anyanyelvi konferenciával egyidőben dalos könyvet jelentettek meg magyar népdalokból, s megjelenik egy irodalmi olvasókönyv is, klasszikus költők, Írók válagatott verseivel, novelláival. Kiöntéssel fenyeget a Tentes TEMESVÁR — Két és fél nap alatt 4,5 métert áradt és kiöntéssel fenyeget a Temes. A folyó áradása az Erdélyben julius 19—20-án lezúdult felhőszakadások eredménye. A. Temes jugoszláviai szakaszán bevezették a rendkívüli árvízvédelmi készültséget, bíznak azonban abban, hogy sikerül elkerülni a nagyobb méretű katasztrófát, mivel a folyó alsó szakaszán elegendő térség áll rendelkezésre a vízmennyiség befogadására, a Duna pedig apad. A helyzet akkor válhat válságossá, ha a folyó Módos és Botos közötti 60 kilométer hosszú szakaszán, ha a második árhullám még az első levonulása előtt megérkezne e térségbe.