Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-07-23 / 30. szám
' 14. oldjál BETHLEHEM HÍRADÓ Thursday, July 23 _ II ■! Kürthy Miklós: FTM9 9 &1 9 9 \M 8** IJF \ híres bűnügyek ! KRÓNIKA i MÉGY FIATAL NŐT ÖLT MEG A KÉJGYILKOS i* AKI CSÓKJUK HELYETT HALÁLUKAT AKARTA •ÍÖjfc (Folytatás az előző hétről) ,' íAz 1980-es év május hónapjának tizedik napján áronban váratlanul uj fordulatot vett a nyomozás: egy George Montgomery nevű férfi és kisfia horgászni ment a Long Tom folyóra. Montgomery és kisfia a Bundy hidról vetették ki horgukat, mintegy 13 mérföldnyi távol^tágbán Corvallistól. Nemsokára egy különös formájú tárgyat láttak a vizűén úszni. Annyi bizonyosnak tűnt, hogy ez a tárgy — nem hal. A különös tárgyat jobban szemügyre vették és kiderült, hogy a viz hullámai egy hiányosan öltözött nő hulláját himbálják. Montgomery kihívta a rendőrséget és a nő személyazonosságát rövidesen megállapították: a hullát valamikor Karen Sprinkernek hívták. A hulla nyaka köré kötél volt hurkolva, a hulla derekára a gyilkos egy 60 font súlyú, vasból készült autóalkatrészt kötött. A hullát a súly nem volt képes a viz alatt tartani, miután, az oszlás alkalmával, gázok formálódtak á téstben. Nemsokkal később ugyancsak a Long Tom folyóban, rábukkantak egy másik női hullára is: ez volt Linda Salee holtteste. Linda nyaka köré Ugyanúgy kötél volt hurkolva, dereka köré szintén egy vasból készült autó-alkatrészt erősített a gyilkos. A gyilkos mindkét nőt megfojtotta. Mindkét hulla hiányosan volt felöltözve és a dolog különleges érdekessége az volt: a hullákon levő ruhadarabok elhelyezése és viselési módja helytelen volt, nők ilyen módon nem vesznek magukra ruhát. Az öltözködés gyakorlatlan kézre vallott. A rendőrség úgy vélekedett: a gyilkos először nyilvánvalóan levetkőztette áldozatait, azután felöltöztette őket. A gyilkos kétségtelenül férfi volt. aki nem tudta a nőkre a ruhákat megfelelő módon ráadni. A rendőrségen átvizsgálták a hullákra erősített autóalkatrészeket és Robert Pennick érdekes felfedezésre jutott : az autó-alkatrészek mindegyike dróttal volt a hullák testére erősítve, a drótok hurkolási módja viszont kétségtelenül szakemberre mutatott. Pennick hadnagy véleménye, ezekután az volt: a gyilkos minden valószínűség szerint villanyszerelő, vagy elektro-müszerész lehetett, mert csak ezeknek a foglalkozási ágaknak a művelői ismerik a drót ilyenfajta, szakszerű burkolásának a módját. Semmiesetre sem lehetett azonban a környék összes villanyszerelőjét és elektroműszerészét felkutatni, ezért hát a rendőrség azokat kutatta fel, akiket előzőleg már szexuális bűncselekményért elitéltek, vagy ilyen jellegű bűncselekménnyel gyanúsítottak. Ez a kisérlet azonban eredménytelen volt: hoszabbrövidebb idő alatt, mindegyikük kifogástalan alibit tudott igazolni. Egy nyom azonban, végül, mégis akadt: áprilisban egy férfi megszólított egy 15 éves iskoláslányt Salemben New Yorkban érkezése alkalmával boldogan, nagy ovációval ünnepük honfitársai a puerto ricoi 20 éves Marisol Malaret Contrerast, akit Miami Beachen “Miss Universe”-nek választottak. és pisztollyal a kezében arra kényszeritette, hogy kövesse. Miközben a férfi autója felé tartottak (a lány szerint az autó zöldszinü volt), az iskoláslány megpillantotta egy ismerősét, egy idős asszonyt az utcán, felsikoltott és hozzá rohant. A férfi pillanatnyi habozás után elrohant a másik irányba. A férfi személyleirása ez volt: Körülbelül 6 láb magas, mintegy 200 font súlyú, világosszinü, rövid hajjal, a férfi napszemüveget, viselt. Nemsokkal ezután az Oregon State University egyik diáklánya telefonhívást kapott egy ismeretlen férfitől. A férfi azt mondta: most érkezett vissza Vietnamból és női társaságra vágyik. A diáklány nem lepődött meg. A dormitóriumban lakó lányok gyakran kaptak telefonhívást ismeretlen férfiaktól. A lány végülis beleegyezett, hogy találkozik a férfivel. Elmentek együtt vacsorázni és a férfi, különös módon, több Ízben említette a Long Tom folyóból kifogott két női hullát. Amikor a férfi viszszakisérte a lányt a dormitóriumba, újabb találkát kért tőle és a lány igent mondott. Közvetlenül ezután azonban a lány felhívta telefonon a rendőrséget és mindenről beszámolt a különös férfit illetően. A detektívek utasították: menjen el a megbeszélt találkára, ők is ott lesznek. A találkán a detektívek letartóztatták a férfit, aki 30 éves volt, 6 láb magas, világos hajú, jóindulatú, szinte együgyü mosolygásu, testsúlya 200 font, foglalkozása pedig elektroműszerész volt. Neve: Jerome Henry Brudos. Brudos nős volt, két gyermek apja. A rendőrségi kihallgatás során, engedelmesen vallott és mind a négy nő meggyilkolását bevallotta. A detektívek később Jan Whitney hulláját is megtalálták a Long Tom folyóban, Miss Slawsonét azonban nem, annak ellenére, hogy Brudos azt állította, hogy az ő hulláját is a folyóba dobta. A detektívek Brudos garázsában számos, különleges fényképet találtak. Az egyik fénykép Karen Sprinker mez-Nem értem, hogy mi baj van a fiatalokkal, illetőleg, pontosabb kifejezéssel élve, nem értem a elnő 11 e k e t, i k i k szerint >aj van a fiatalokkal. A felnőttek azt á 11 it ják, hogy a mai fiatalok tiszte- KürthT Mikló» ;etleneki rom_ boló hajlamúak és szembeszállnak a fennálló társadalmi renddel. Mindez teljesen igaz. Dehát, mindebben ki a hibás? Mi, felnőttek, voltunk azok, akik évtizedek óta szajkóztuk a fiataloknak, hogy ők “a jövő reménysége”, “érettük van minden” és “a fiatalok a mi életünk célja.” Addig szajkóztuk mindezt az ostobaságot, amig a fiatalok elhitték. Teljes joggal hitték el, hiszen a felnőttek mindent elkövettek annak érdekében, hogy ezt elhitessék a fiatalokkal. Évtizedek óta tüntetünk ki sokgyermekes anyákat, azt a meggyőződést keltve, hogy jó és erkölcsös dolog a sok gyerek. Most rádöbbentünk arra, hogy a sok gyerek katasztrofális. S hogy a fiatalok szembeszállnak a társadalmi renddel? Nézzünk körül és feleljünk őszintén; jó és kívánatos az a társadalmi rendszer, amelyet mi, felnőttek, teremtettünk? télén hulláját ábrázolta. A hulla tüsarku cipőben egy csigára volt felakasztva. A másik három lány hulláját is lefényképezte Brudos, mindegyik hulla ugyancsak csigára akasztva függött, arcukat azonban egy fekete csuklyával eltakarta a gyilkos. A fényképezés alkalmával mindegyik hulla alá tükröt tett Brudos, a tükörben látható volt ő maga is és a fényképezőgép. Brudos készségesen beszámolt mind a négy gyilkosság elkövetéséről és körülményeiről. A pszichiátereknek elmondotta, hogy imád tüsarku női cipőben járni, imád női ruhákba öltözködni és imád meztelen női hullákat öltöztetni és vetkeztetni. Mindennek ellenére, az orvosi vizsgálat megállapította, hogy Jerome Henry Brudos nem homoszexuális. A kérdés azonban ez volt: miért nem követett el erőszakot egyetlen áldozatán sém? Brudos tagadta, hogy bármelyijkükön is erőszakot követett volna el és a rendőrségi vizsgálat (amennyire a vizsgálat az oszlásnak indult hullák esetében megbízható lehetett) azt látszott bizonyítani, hogy Brudos igazat mond. Nemsokára azonban ez a titok is megoldódott: kiderült, hogy Jerome Henry í Brudos már évek óta impo’ tens és a szexuális kielégülés csak ilyen módon volt lehetséges számára: meg kel- I lett gyilkolnia a nőket, öltözjtetnie és vetkőztetnie kellett a hullákat, majd le kellett a hullákat fényképeznie. — Mindez igazi kielégülést jelentett számomra — mondotta Brudos a - pszichiátereknek. Jerome Henry Brudost bűnösnek találták előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésben (a negyedik nő hulláját mindeddig nem találták meg, tehát a gyilkosságot nem lehet bizonyitani) és három, egymásutánkövető életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték, mivel Oregon államban nincs halálbüntetés. Legalább 30 évnek kell eltelnie, amig Jerome Henry Brudos kérheti feltételes szabadlábra helyezését. Mielőtt Brudos tárgyalására sor került, ő maga ezt kérdezte az égjük pszichiátertől : — Gondolja, hogy biztonságos dolog lenne engem szabadon engedni? Gondolja, hogy ha holnap szabad lennék, ha érezném ugyanezt a sürgető szükséget arra, hogy nőket meggyilkoljak és azután vetkeztessem és öltöztessem a hullákat? A pszichiáter nem tudott a kérdésre felelni, a tárgyalás után azonban a következőket mondotta az újságíróknak: — Szinte hihetetlen, hogy Brudos képes volt ezeknek a szörnyű bűncselekményeknek az elkövetésére. Rendkívül megnyerő ember, nagy humorérzéke van és olyan szelídnek tűnik, akár egy bárány. Vájjon, ha ma szabad volna, elkövetné-e ugyanezeket a bűncselekményeket? Nem tudom . . . Valószínűleg. Mához harminc év azonban változást hozhat . . „ tálául. * A pszichiátert megintervjuoló újságíró felteszi cikke befejezésekor a kérdést? —Van-e biztosíték arra, hogy Jerome Henry Brudos más ember lesz 30 esztendő múlva? Helyes lenne-e Jerome Henry Brudost 30 év múlva feltételesen szabadlábra helyezni ? (Vége)
