Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-07-09 / 28. szám
10. oldal BETHLEHEM HÍRADÓ Thursday, July 9, 1970 KALÁSZOK HA HAJLADOZNAK Ady “Szent festék”-jére,! az emberi verejtékre emlékezem ma, new yorki szobámban, Péter és Pál napján. De úgy, hogy hallom is hozzá a hangot és a csendet. Gyermekkoromból, a háromszéki rónán, amint kimentem a mezőre. Mert termésbe szökött a nyár . . . Mert a junius kincseket hozó sugarai búcsúztak a tájtól. Mintha mondták volna, megtettünk mindent, kész a mü, vegyétek gondozásba. Feleletül hullámoztak a búzamezők, az áldástól terhelt kalászfejek. És akkor, mint amolyan, már nadrágos urakká vált család sarja, kerestem hirtelen sétámban az igazi boldogságot. A furcsa és titokzatos “valamit”, mely sem milliomos lakosztályban, sem pedig nyomortanyán nem található. Hanem, bujkál összevissza, emberek életében. Felbukkal itt is, ott is egy percre, hosszabb-rövidebb időre. És nem engedi soha magát megfogni, semmiféle emberi elképzelés szerint . . . Kikacag régi és uj világot. Kikacag egyént és tömeget. Eszméket, elveket, egyszóval, mintha természetfeletti erővel incselkedne örökre felettünk: én vagyok, fogjatok meg, ha tudtok. Valami ilyen küszködésféle vett erőt rajtam. Akkori sétámban, a kalásztengerek között. S mert gyermek voltam félig, és bolond és álmokat kergető, a holnapra porba hulló s hullámzó “tengerrel” furcsa beszédbe elegyedtem. Valahogy igy, ilyen révületszerüen: — Hogy vagy édes kalászom ? Hát érdemes volt ? . . . Holnap “kivégeznek”! . . . Nem félsz? Vagy egyáltalán mi a véleményed az élet könyörtelenségéről ? Hogy éppen téged! ... és holnap! . . . Aki csak élni és adni akartál mindenkinek. S lám, úgy látszik, jól sűrítettem szavaimat, mert egyszerre hajladozni kezdtek a termés hősei katonái. A nap, s árnyékváltozat felélénkülve kezdett futkosni köztük hegygerinctől hegygerincik. Mintegy védőn legyezve kegyeltjeit: szépséges érett mezőket. S a kalászok izgalmukban megemelték fejüket, úgy lázasan, igazságukat féltőén, hogy egyszerre szóljanak. — Nos? — kérdeztem rájuk . . . Aztán egy újabb széliuval-Irta: IVÁNI ZOLTÁN lat kinevezte közülük a beszélőt. Csak úgy, egyiket, a többi közül. Könnyedén. S nem előzetes harcok, áskálódások árán, hogy ki legyen az elnök, a beszélő? És ez a kalász, a többiek nevében is finom-kedvesen mozogva-hajladozva, beszédbe elegyedett velem: Iváni Zoltán — Mielőtt lényegben válaszolnék csodálkozó szemeidre —kérdő tekintetedre, szeretném tisztázni a dolgokat. Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy itt most mi busulunk. Hálátlanságot emlegetve. — Mert holnap suhint ránk a kasza vagy a gép. Nem, nem, gyermekem. Ez az élet rendje. Születtünk, élünk . . . nos, nem szeretném azt elmondani, hogy meghalunk, — hanem átadjuk magunkat az örök körforgás rendjén a továbbiakban. Ami soha m.eg nem szűnő életet jelent. S ez örök igenlés, diadal. —Csodálatos — feleltem a kalásznak. S már hozzá is kaptam. És szétmorzsoltam kezemben az érett szemeket. — De mégis, nem fáj itthagyni a napsugarat? — Nem, mert a napsugár is csak arra süt, aki az örök utón tovább megy. Dehát, hogyan tudjátok ezt csinálni, ilyen bölcsen?—kérdeztem meglepetten. — Azért, mert igy születtünk, igy éltünk, közösen, egyformán . . . — Szinte hihetetlen! — vágtam közbe —, hiszen a földön élők, legalább is mi, emberek, csak meg kellett tanulnunk, hogy szemesé a világ. Az ezzel járó összes kijátszásokkal . . . S mire bevégeztem volna, a kalász már rámugrott feleletében : — Éppen akartam kérdezni tőled: Egyformán fogtok minket elosztani magatok között? Mert csak ez az, amire mi kalászok kiváncsiak vagyunk ... Hiszen ez lenne a boldogság titka. Amit az előbb úgy zavaros szemeiden láttam, keresgélni, milliomosok és szegények közötti kérdésben. — Óh, óh! — jött ki valami félresikerült hang a torkomon. És uj kalászt téptem közülük, hogy megcirógassam vele magamat. A kalász pedig nyugodtan folytatta: — Holnap-holnapután mi átadjuk magunkat nektek, embereknek. Anélkül, hogy valamelyes halálfélelmünk lenne. Amint az előbb is mondtam. De ti, akik ezt a bizonyos elmulási ostobaságot szintén tudjátok, rosszul értelmezitek és minden pillanatban elfelejtitek. Mint a hörcsögök, mik itt futkosnak közöttünk, mig virítunk. Mert nem értitek a világmindenség titkát . . . Úgy mint mi . . . Micsoda öröm lehetne számotokra, holnap itt a mezőn, hogy mindenki dolgozik, izzad, verejtékezik, azzal a szent festékkel az arcán, amire te hivatkoztál . . . S lám, nálatok, embereknél másképpen van. Mert dicséritek utonutfélen a kétkézi munkát. — Csak azért, hogy aki dicséri, kivonja magát alóla. Akkor pedig hiába voltunk, hiába adtunk mi kalászok. — Dehát, mondd, hogyan segíthetnénk, a ti igazatokban? Nekünk, embereknek, ki kell neveznünk valakit az elosztásra. És itt kezdődik a mindenkori baj. Én fiatal vagyok, hallom, amit mondasz, mit tegyek? . . . Ady “ szent festék”-jével ott a mezőn akkor kivert rajtam a verejték. A jólvégzett munka hitében, a csendes örömök és a másokra gondolás jóizü szépségében. De valami segítséget kiáltó izgalommal is. — Ó, te kalász, csoda kalász, bölcs kalász! Miért vagy most is ilyen messzeségben. Gyermekkori sétámmal, lényeget keresésemmel együtt? Aztán csak ültem, ültem, magamba roskadva, newyorki otthonomban, PéterPál napján. Amikor a kalászok szive- 1 sen fogadják önmaguk feláldozását is, ha szépen és egy- I formán nyúl hozzájuk a szent festék a verejték, a mindenség nagy “színpadán”. GYARMATHY IRÉN: TUDTAM IÓ .. . A nyár már virágba borult, a sok kis feszülő rügy pattant, s ami dal madárszivekbe szorult, az apró csőrök hegyén csattant. Ők ketten csak daltalan ülnek, kis fészek szélén egy ifjú pár, daluk, mely drága volt a fülnek, sikoltva hulló tojásra száll. Kettétört tojás, fehér-sárga, egv kis család reménye, álma ott feküdt előttem a sárba, egy madárpár szerelme, vágya. Egy hét és ismét arra jártam, régi fészkén ült a kismadár, . csöpp kis fejét tartotta bátran, körötte szél, vihar. Az ágon énekelt a párja, arról tán: az élet csodaszép, hogy szivük a fiókát várja, a rossz elmúlt, márcsak gonosz kép. Megálltam. Néztem és tudtam: jó, hogy bár megpróbálnak az évek, s néha lehullik egy tojás, jó, mert tisztább lesz tőle az ének. ME¥ ESSÜNK Ketten sétálnak. Egyikük mindannyiszor öszerezzen, valahányszor autócsikorgást hall. — Mi bajod van? Mióta vagy ilyen érzékeny az autók lármájára? — Engem egyáltalán nem zavar a lárma. Csak a feleségem hazautazott látogatóba a mamájához. Valahányszor autófékezést hallok, azt hiszem, hegy már hazajött. A pap a mértékletesség* * * ről prédikál a fiataloknak. — Az első szivar hozza magával az első pohár italt, mely aztán feltartóztathatatlanul a nőkhöz vezet. Az egyik fiú félbeszakítja: — Tessék mondani, hol kapható az a szivar? 5k * * Egy este korábban érkezik haza Müller ur, mint más kor. Feleségét kettesben találja bizonyos Péterrel. Felhördül : — Szemtelenség! — Szerintem is az — mondja a felesége. — Eddig mindig jó kifogásaid voltak, hogyha későn jöttél haza. Kiváncsi vagyok most megint milyen magyarázatot találsz arra, h-ogy korán jöttél haza. :|c * * Az utasok lekászálódnak az egyik kis vasútállomáson, s mérgelődnek, hogy a csomagjukat bizony jó darabon kell cipelniük. Egyikük megkérdi a forgalmistát. — Miért nem építették az állomást a faluhoz? — Erre már mi is gondoltunk, de úgy találtuk, jobb, ha a sínek mellé építjük. Magyar siker Barcelonában BARCELONA — A közelmúltban zárult barcelonai vásár dijait ünnepélyes keretek között osztották ki. A magyar kiállítás megkapta a | kereskedelmi kamara födiját ; a kimagaslóan jó rendezésért, valamint a kiállított áruk szépségéért és jó minőségéért. Apró érdekességek Dél-Afrikában úgy segítenek a szinvakökon, hogy a vörös fényt kerek, a zöldet szögletes, a sárgát pedig háromszög alakú lámpák sugározzák. Angol kutatók mikrohullámú adóberendezéssel irtják a ! patkányokat. A patkányok ' a sugárzás hatására idegösz- i szeomlást szenvednek, ezen felül meddőkké is válnak. A statisztikai adatok szerint 850 ezer üzlet, ebből 450 I ezer élelmiszerbolt van Olasz: országban. Bárki kaphat ke!reskedői engedélyt, a szakképzettséget senki sem kéri számon. Vannak üzletek, me| lyek évente csupán 80—100 napot üzemelnek. Az olasz üzletek 50—60 százalékának napi forgalma nem éri el a 20 j Vannak olyan kereskedőik, akiket az olasz zsargon miikrokereskedőknek nevez, ezek naponta még nyolcezer lira ($13) forgalmat sem bonyolítanak le. 1966 elején baby-hotel nyílt Genf ben. Miért volt erre szükség? A szülök időszakos elfoglaltsága, betegsége, utazása esetén a gyermekek felügyeletéről gondoskodni kell, s ezt mind ritkábban vállalják a rokonok és jó ismerősek. : Egy tipikusan svájci faházban rendezték be a hotelt. Soraya, a szép iráni hercegnő, aki 1058 óta nem filmezett, ismét a felvevőgép elé lép. A pillanat cimü filmben szerepe], amelyet Pierre Rouve rendez Marrakezbem. ezer lirát ($33). Ebből nyilvánvalóan nem lehet megélni. Hirdessen lapunkban! , y'.f ui > v M ui 3d r
