Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-10-08 / 41. szám
2. oldal BETHLEHEM HÍRADÓ Thursday, Oct. 8, 1970 EGYRE TÖBBEN LOPKODJÁK AZ UTCAI TELEFONKÉSZÜLÉKEKET NEW YORK — Innen szár-1 mázó rendőrségi jelentés köz-1 li: New Yorkban, ezenkívül azonban Amerika és Kanada | minden városában, egyre| többen fosztogatják rendszeresen az utcai telefonkészü-! lékeket. Ma már ott tartunk — köz-1 lik az illetékesek — hogy | amennyiben az utcai telefonkészülékbe bedobjuk a 10 centest, 10 az egyhez a valószínű sége annak, hogy nem tudunk semmiféle számot tárcsázni, sőt, a bedobott pénzérmét sem kapjuk vissza. Az esetek legnagyobb részében azonban ezért nem a telefonvállalatot terheli a felelősség. Az utcai telefonfül-, kék fosztogatói minden mó-1 dón “elzárják” alul azt a nyi- | fást, ahol a dedobott pénzérmének le kellene esnie, illetőleg, adott esetben, ki kellene esnie. Naponkint azután legalább egyszer — olykor többször is'— visszatérnek a készülékhez és kiveszik a pénzbedobó nyílásban fennakadt pénzérméket. Egyedül Manhattanban az 1969-es esztendőben, 134 ilyen telefon-fosztogató került bíróság elé. Voltak közöttük olyanok, akik beismerték, hogy a különböző utcai telefonkészülékekből, átlagosan napi 200 dollárt voltak képesek összegyűjteni és kiszedni. Jack Miller, a New York Bell Company biztonsági osztályának felügyelője kijelentette az újságírók előtt: — A nagyközönség hajlamos annak a feltételezésére, hogy a telefon-fosztogatók általában züllött, rongyos, részeges csavargók. Ennél azonban mi sem áll távolabb az igazságtól. Nagyobb részük rendkívül jól öltözött ember és határozottan a középosztályhoz való tartozás benyomását kelti. A pénzbedobó cső eldugaszolására a legkülönbözőbb tárgyakat használják fel. Nagyon gyakran rágógumit használnak, nem ritkán azonban papírszalvétához folyamodnak. A pénzbedobó cső eldugaszolásához jelentős “szakértelem” szükséges. A csövet olyan módon kell alulról eldugaszolni, hogy a bedobott pénzérme zuhanjon egy darabig, de csak olyan mélyre, hogy a telefonáló ne tudja később kihalászni. A pénzérmének viszont nem szabad olyan mélyre zuhannia, hogy a kapcsolás létrejöjjön, valamint arra is ügyelni kell, nehogy a pénzérme később —-eredménytelen telefonálási kísérlet esetén — kiessék a csőből. — A telefon-fosztogatók szerencséje az, hogy az emberek legnagyobb része állhatatos, nem tudja elfogadni a tényt, hogy a készülékkel valami baj van és egyre-másra dobálja bele a csőbe a pénzérméket, gyakran egy egész dollárt, vagy még többet is elfecsérel ilyen módon, mig végülis, feladja a kísérletet. — A fosztogató azután később, egy vékony drót segítségével kipiszkálja a pénzbedobó csőből az oda feldugott rágógumit, vagy papírszalvétát ,aminek következtében, természetesen, az öszszes fennakadt pénzérmék lehullanak, illetőleg, a csőből kihullanak. — A telefon-vállalat ellenőrei állandóan “őrjáratokat'’ tartanak az utcai telefonkészülékek körül, a telefontolvajokat azonban nagyon nehéz tettenérni. Végülis ki merne háborgatni egy jólöltözött, középkorú urat, aki éppen egy utcai telefonfülkében “telefonál”? Nászút — 27 évi házasság után ... LONDON — George Barnes, angol gyárimunkás, 27 esztendővel ezelőtt nősült meg. Akkor olyan pénzügyi helyzetben volt, hogy nem tudta feleségét nászúira vinni. George azonban megígérte feleségének, Doreennek: amint arra módja és lehetősége lesz, elviszi egy három hetes nászúira. Mrs. Doreen Barnesnek meglehetősen sokáig kellett várnia az ígért nászúira, pontosan 27 esztendeig. Végülis, azonban elérkezett az idő: Georges és Doreen Barnes néhány nap múlva három hetes nászúira indul Belgiumba — 27 esztendei házasság után. Ma már a Barnes házaspárnak felnőtt gyermekei vannak, a gyermekeket azonban, természetesen, otthon hagyják, Angliában. — Ki hallott már olyasmit, hogy gyerekekkel nászúira menni? — jegyezte meg Doreen, majd boldogan hozzátette : — Egyetlen pillanatig sem kételkedtem abban, hogy MEGHALT A KÜLÖNÖS ÍNYENC. MERT EGY PAR ZOKNIT EVETT FLAX BOURTON, Somerset — Az itteni Farleigh Hospital idegosztályának kétségtelenül egyik legkülönösebb betege a 27 esztendős lan Gooding volt. Gooding olyan különös betegségben szenvedett, amelyet az orvosok igy neveznek: pica. Ennek a betegségnek a lényege: az illető a legkülönlegesebb s a legtermészetellenesebb dolgok megevésére, elfogyasztására, vágyódik. Gooding — többek között A jordani polgárháború után a partizánokkal kötött fegyverszüneti egyezség értelmében e»v uj polgári kormányt nevezett ki Hussein király. A kormány elnöke az itt látható Ahmed Toukan. George megtartja Ígéretét és egyszer megtartjuk nászutunkat. Nos, a nászút ideje elérkezett. — Éppen olyan izgatott vagyok, akárcsak most kötöttünk volna házasságot, zacskót is, amelyet csak meglehetősen hiányosan sikerült A Fülöp szigeti Dapa kikötőváros tengervizében egy búvár összeköti a tenger fenekén a drótokat, amelyek egy robbantó szerkezethez vannak kapcsolva. Több, mint 16 ezer font erős robbantószert használnak az U. S. és a fülöpszigeti közös akcióban, amélynek az a célja, hogy kiszélesítsék a hajózható csatornákat. — madzagot, zsineget evett és szinte mohón majszolta a vattát és a sebészi kötszereket. Végülis, “ínyencsége” okozta halálát: egy pár zokni elfogyasztásába belehalt. A boncolás során belében több, mint 2 font súlyú különleges “ennivalót” találtak : volt ott vatta, voltak sebészeti kötőzőszerek, zsinegdarabok, kötélmaradványok, ragasztó-szalagok és cipőfűzők — többek között. Ezenkívül, találtak bele felső részében egy plasztik szervezetének feldolgoznia. Legvégül pedig, majdnem teljes egészében, megtalálták belében a pár barnaszinü, gyapjúból készült férfizoknit. Henry Hope, a kórházi férfiápolóinak felügyelője, a következőket mondotta az újságíróknak : — Goodingot különlegesen jól élelmeztük, abban a reményben, hogy a jóizü és szokatlanul bőséges étel elegendő lesz. Sajnos, nem ez történt. Gooding jóízűen elfogyasztotta az ételt és azután nyomban körülnézett és minden kezeügyébe kerülő tárgyat megevett. Egy betegtársa ezeket mondotta Goodingról: — Mindig tudtuk, amikor ez a különös ember valamiféle különös “ennivalót” talált. Olyankor alattomosan nézett körül, azután hirtelen elfordult és ilyenkor egy darab zsineget, vagy vattát, vagy valamiféle ehhez hasonló tárgyat nyelt le, olyan élvezettel, mintha a legfinomabb sült csirkét fogyasztaná. Mondhatom, szörnyű volt nézni is ezt á rettenetes szokást! • Egy másik kórházi beteg nyilatkozata igv hangzott: — Mindez teljes mértékben megfelel a valóságnak, bármilyen hihetetlen is. Egy alkalommal Gooding ellopta fejpárnámat és megette a közepét. Indokolása az volt, hogy a hajkenőcs, amelyet használok, “különlegesen” ízessé” tette a párnát. Dr. Robert Floyd-Bunding, a kórház egyik orvosa, igy nyilatkozott: — Ha Gooding meg akart enni valamit, teljes lehetetlenség volt visszatartani, mert akkor őrjöngeni kezdett. Miután megette például a zsineget, vagy a vattát, minden rendben volt. Azt viszont nem tudtuk, hogy a zokni iránt is vágyat érez. Kétségtelen, hogy halálát a zokni okozta. Ezt már az ő szervezete sem voll^ képes elviselni.
