Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-10-01 / 40. szám
12. oldal BETHLEHEM HÍRADÓ Thursday., Oct. 1. 1970 Ausztráliai magyarok között ADEL AIDE Adelaide nagyon szép. Érthető a lokálpatriotizmus, melyet szinte minden ottani magyar beszélgető partnerünknél tapasztaltam. A tenger és a hegyek közé épült “napos” Adelaide, a belváros körüli parkövezettel kellemes és szép hely. S az is természetes, hogy honfitársaink itt is a hazai városelrendezést használják tájékozódásra: “Budán” lakik, akinek az adelaidei hegyoldalon vagy dombokon van háza, és “Pesten”, aki a síkságon ütötte fel a tanyáját. Nyugaton élő honfitársaink magyarságtudata, a szülőföldhöz fűződő kapcsolataik erősítése volt az alapkérdés South Australia fővárosában is. Ezzel, fogadott minket két barátunk, Burányi József és Tóth László, a Hungarian Society Club főtitkára már a repülőtéren (No, meg a mérnöki módon kidolgozott programmal). És a magyarságtudat megőrzésének gondjaival, s az adódó feladatokkal köszöntünk el egymástól, — mérlegelve beszélgetéseink és vitáink tanulságait. Vasárnap délelőtt látogattuk meg az épülő egyesületi házat. A tagság egy nagyobb csoportja lelkes munkával töltötte a pihenőnapot. A dörgő hangú Kalmár Béla viccein nevettek nagyokat és szinte szemünk előtt alakultak, formálódtak a helyiségek. Az egyik szobában a fáradhatatlan Nagy Ákosné vezetésével a táncosok tartottak próbát. Nagy honíitársnő a sok sikert aratott kis együttes szervezője, táncszakértője, lelke. A gyerekek ügyesek, szép mozgásuak: csárdást és matyó táncot jártak. A magyar fiatalok számára a tánccsoport sokkal több, mint egyszérü táncos alkalom. Az egyik kislány a tánccsoportban tanult meg magyarul. Volt köztük egy auszti'ál kislány is, aki először csupán magyar barátnőjét kisérte el, de aztán a hangulatnak, a zenének, a közös örömnek nem tudott ellenállni és beállt ő is a táncosok közé. A csoport egyik tagja — diáklány — a város magyar értelmiségéről irja egyetemi diszíizertációját. Nem tagadom, mélyen meghatott, amikor a Magyarok Világszövetsége által küldött koreográfiákból tanult táncokat néztem. (Útnak indul a távoli országokba az énekeskönyv, kotta, lönyv és koreográfia. És fe-I lettük ott lebeg az aggódó ■kérdés: vajon megterméke{nyiti-e honfitársaink képzeletét, találkozik-e a helyi erőfeszítéssel, megteremti-e a maga gyümölcseit, lesz-e belőlük magyar művészet, ma- 1 gyár kultúra, magyar öntu- 1 dat. Adelaide-ban és ezt a | tánccsoportnak köszönöm — 'a bizonyossággal találkoztam. Szép a mi munkánk, szüksé| ges és érdemes csinálni.) A ! kis tánccsoport léti-ejöttéhez kellett a hozzáértés, a lelke' sedés, a szülőföld segítsége ! és pei’sze kis méi’tékben a véjletlen is. Nagy Ákosné 1962- 1 ben egy mozielőadáson az lEcseri lakodalmas cimü fiiamét látta. Már előadás alatt lejegyezte a koreográfiát. — 1 Megszervezték a tánccsopor: tot, eljárták a lakodalmast. A férj: Nagy Ákos, a klub elnöke. Nyolc gyermekük van. A névsor sok mindent megmagyaráz: Ákos, Csaba, Géza, Eörs, Huba, Szittya, Bo! tond és a leány, Hajnalka. A fiuk közül Huba az ausztrál kosárlabda-válogatott tagja. ! Szittya az egyik legjobb ausztrál balettáneos. Hajnalka az ausztrál női kosárlabdacsapat kapitánya. Az apa évtizedek óta a magyar etnikum őstörténetével foglal kozik. Rendkívül remekül játszik magyar népdalokat és kiváló kosárlabda-szakértő. (A házuk kertjében családi kosárlabda-pálya van.) Egyik szerkesztője az adeaidei Magyar Hírlapnak, a kisformátumu helyi újságnak. Nagy Ákos honfitárs a következőképpen magyarázta azt — beszélgetésünk során —, hogy miért éppen most kerül sor egy kulturális központként induló, a város magyai'ságának különböző csopoi-tjait tömöríteni kész és képes egyesület létrehozására, amely klub szükségesnek érzi a szülőfölddel való kulturális kapcsolatok ápolását. — Végleg gyökeret vei’tünk, a valamikori visszatelepülés álma szétfoszlott. Szembe kellett néznünk azzal, hogy életünk Ausztráliában nem átmeneti időszak. Felnőtt a második generáció és nekik Ausztrália már nem “második hazájuk, hanem a szülőföldjük. A családok nagyon sokat dolgoztak és a magyarság elért egy jó közepes életszínvonalat. A legtöbb családnak van saját háza, kocsija, már nem kell agyondolgozniuk magukat. Több az időnk. Amig mindenki napi tizennyolc órát dolgozott, hogy felépüljön a ház, addig gondolni sem lehetett ilyen aktiv egyesületi életi-e. Aztán meg le is higgadtunk mindenféle értelemben: politikailag is; eltűntek az indulataink. De az is kiderült, hogy az angol nyelvet sohasem fogjuk úgy beszélni, mint az anyanyelvűnket. Azt is látjuk, hogy büszkék lehetünk magyar kultúránkra, nem vagyunk jött- I mentek, nem érkeztünk üres ÓHAZAI SZINÉSZTÖRTÉNETEK kézzel. A háború után Auszt| riába érkezett családokban — és ebben a városban ez a réteg a többség — már ott vannak az unokák is. Tudunk angolul. Az unokáinkkal tudunk beszélgetni, de érezzük a felelősséget a magyarság-öntudat folyamatosságáért is. — Szükség van a Magyar Házra, szükség vagy egy magyar kulturális központi*a. Mindennek most jött el az ideje. — | Előbb nem is lehetett volna létrehozni, mert a kis politi! kai csoportosulások nem en- 1 gedték. (E'gy teadélutánra mentünk 1 együtt vasárnap délután. Mig iNagy Ákos magyar népdalodat játszott a zongorán, mindenki elmerülve hallgatta, dujdolta az ismert melódiákat. I Amikor aztán beszélgetésbe merültünk a felnőttekkel, körülöttünk szaladgáltak, játszottak a gyerekek. A szüle- i ikkel magyarul beszéltek egy| másközt angolul. Nagy Ákos ezt mondta erről: “A magyar nyelv természetes a magyar családokban, de minek is tagadnám, okoz nehézséget, és teremt konfliktusokat a gyerekek iskolai környezetében, a játszópajtásaikkal való érintkezésben. A táncot és a ! magyar dalokat azok a gyerekek is szeretik, akik magyarul talán nem szívesen, beszélnek. Ezért a tánccsoportnak, az énekkaroknak kiemelkedő szerep jut a magyar kultúra fenntartásában”.) Szántó Miklós j Karinthy Frigyes a rendkívül kövér Újhelyi Nándor Íróval sétált a Dunaparton. Beszélgetés közben Karinthy hirtelen kezet nyújtott: — Szervusz! ! Újhelyi megkérdezi: — Mi az, elmész? —- Nem válaszolta Karin- I thy —, csak átmegyek a má- I sik oldaladra. A harmincas években á Fő- I városi Operett Színház a hírneves énekesnőt, Alpár Git| tát szerette volna szerződtetni. Sebestyén Dezső tárgyalt a világhírű énekesnővel. Vé- Jgül is megegyeztek esti 600 . pengő fellépti dijban. A szerződés aláii-ása előtt Alpár IGitta kijelentette: — Nekem bankgarancia kell. Mert ugyebár, ki garantálja nekem, hogy esténkint megkapom a gázsimat? j Mire Sebestyén Dezső: — Gitta, drágám! Gondol! . * ja el, esti 600 pengő az olyan óriási fellépti dij, hogy ha nem kapja meg, akkor is gyönyörű! * ;Jc Csontosnak, a nagy színésznek egyéni véleménye volt a dohányzás ártalmasságáról. | Egyszer a Fészek Klubban beszélgettem Csortossal. Egymásután szívta a cigarettákat, bár súlyos légzési nehézségei voltak. Figyelmeztettem, hogy ne dohányozzon annyit, ő fölé! nyesen igy válaszolt: — Hááát kééérem, én nem hiszek abban, hogy a dohányzás ártalmas. Ismertem egy családot, az apa egész életében rengeteg cigarettát szívott. Meghalt kilencvenéves korában. A fia soha nem dohányzott és szegényke mégis i meghalt kétéves korában. MOSOLYOGJUNK — Ebben az évben nem utazhatunk Velencébe. Elvégre adósságainkra kell gondolnunk. — Már bocsáss meg, miért nem gondolhatnánk Velencében is az adósságainkra? — Megengedi, hogy a kedves lányával kirándulni menjek.? — Szó sem lehet róla! — Talán nem bízik bennem ? — De bízom. — Akkor a lányában nem bízik ? — De igen. — Akkor miért nem mehetünk kirándulni?- — Mert együtt nem bízom magukban. APRÓ Érdekességek Százhetvenöt éves a párisi montmartrei temető., Ma már csak sétálók járnak oda és azok ,akik kegyeletüket akarni ák leróni az itt nyugvók iránt. Itt van az ifjabb Alex' ander Dumas, Steidhal, Ha| levy, Berlioz, Nizsinszkij és még sok más imert nagyság sírja. A jubileumról megemlékeztek a párizsi lapok. * * * Óriási közlekedési dugók i keletkeznek ezekben a napokiban a franciaországi utakon. Ennek az oka a vakációk vége. Franciaországban ugyanis mindenki augusztusban veszi ki a szabadságát, a legtöbb üzlet bezár, s ha a turisták nem ekkor jönnének, az élet szinte megállna. Szeptember elejére mindenki elfoglalja munkahelyét, megkezdődik a tanítás is. Ezért keletkeznek forgalmi torlódások a fővárosba vezető utakon — irja a Paris-Jour. Hárompercenkint cseréli a levegőt a repülőgépek kabinjában az amerikai Airbus Douglas DC—10 klímaberendezés. Ugyanez a szerkezet a repülőgép konyhájában kétpercenként, a pilótafülkében pedig percenként végzi el a levegőcserét. |vők a fametszés, a litográ- I fia és a rézmetszés műhelytitkait vitatták meg. * * * = - .> ;.s Az első angol szex-szupermarket megnyílt Londonban.: Az áruházban a fogamzásgát-1 lótól kezdve a különböző serkentőkig minden kapható. t Az olaszországi Urbino vá| ros több mint százéves állami ' könyvművészeti intézetében ■az idén is megtartották a hagyományos nemzetközi kong■ resszust,. amelyen - árrészt ve* Szerencsés szerencsétlenség BÉCS Eakos István szabadkai festő és mázoló jugoszláv vendég-munkásként tartózkodik Bécsben. A Siebenbrunnengasse egyik házának kapuján dolgozott, amikor ! észrevette, hogy a túloldalon, a harmadik emeleti ablakba 1 kimászik egy kisfiú, s mármár egyensúlyát veszti. Ba| kos az utesten száguldó autók között odafutott. A kisfiú — a 17 hónapos Andreas Nendwich akkor zuhant ki — esésének sebességét szerencsére fékezte, hogy egy pillanati-a fennakadt a második és az első emeleti ablak párkányán. Ennek köszönhető, hogy Bakosnak ideje maradt jól helyezkednie, s elkapni a gyereket. A zuhanás ereje öt is leverte ugyan a lábáról, de a gyereket sértetlenül adta át a kifutó szomszédoknak, az-, tán kissé bicegve elballagott. Csak a rendőrség tudta felkutatni az életmentőt, akit most — teljesen jogosan — a Siebenbrunnengasse hőseként ünnepelnek.
