Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-09-10 / 37. szám
I I Thursday, Sept. 10, 1970 BETHLEHEM HÍRADÓ 9. oldal ] HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA MÁSODIK FELESÉG — Kedves Miss Homoki, elváltam férjemtől és férjhezmentem másodszor. A férjem is elvált ember volt. Az én szép lakásomat a volt férjem kapta, mi most a jelenlegi férjem lakásában lakunk. Nem olyan szép és finom a berendezés, mint amilyen az enyém volt, de egyelőre nem tudjuk kicserélni, mert a férjemnek sok költsége volt a válásra. Ez nem is sürgős, nem ez a bajom. A sógornőm, a mostani férjem nővére, aki özvegy asszony, itt lakik mellettünk a negyedik házban és most odaköltözött hozzá lakni a férjem volt felesége. Azóta a sógornőm majdnem minden este idetelefonál és kéri, hogy a férjem menjen át megjavítani a hibákat, villanyt, csengőt, csapot, venetiant, függönvrudat, stb. A férjem veszi a szerszámokat és megy. Nekem nem tetszik, hogy annyira siet oda, ahol az első felesége van. Az a gyanúm, hogy a sógornőm, aki nagyon haragszik rám, össze akarja hozni őket. Hogyan tudhatnám meg veszekedés nélkül, hogy mi van a háttérben? VÁLASZ — Lehet, hogy alapos a gyanúja. Dühös bikától, haragos sógornőtől Isten óvjon mindnyájunkat. Mondja a férjének, hogy majd maga viszi a szerszámokat. Ha beleegyezik, nincs baj. Ha mindenképpen egyedül akar menni, akkor valószínűleg nem csengőt jár javítani volt feleségéhez. * * * KIVÁNCSI — Kedves Mrs. Homoki, én azt hiszem, hogy a Lelki Klinika rovatot az idősebbek olvassák, mégis kérdezek valamit, mondjon véleményt róla. 18 éves vagyok, a szüleim elváltak, édesanyámmal élek. Most végeztem az iskolát és már állásban vagyok. Van az irodában egy magyar fiú, nagyon megbarátkoztunk, sokat járunk együtt, azonban semmi sem történt közöttünk, pedig már az iskolában is láttam és itt még jobban látom, hogy a lányok modern módon élnek, azt teszik, ami tetszik nekik. Én nem vagyok ilyen. Nincs viszonyom, sokkal okosabb vagyok. Ez a fiú csak jó barátom, úgy megszerettem, mintha testvérem lenne. Saját lakása van, sokszor voltam nála. Néha társaságban mentem, sokszor kettesben vagyunk. Szeretek nála lenni, jól érzem magam, jól szórakozok, pajtások vagyunk. Az édesanyám csak 47 éves, de nagyon konzervatív. Megtudta, hogy egyedül is feljárok a fiú lakására, s emiatt hangos, nagy jeleneteket rendez, azt mondja, hogy tisztességes lány nem megy fiatalember lakására. Amikor erről beszél, mindig úgy felizgatja magát, hogy sirógcrcsöt kap. Kiváncsi vagyok, hogy Mrs. Homoki mit válaszol, az öregekkel tart, vagy a fiatalokkal. VÁLASZ — Ha azt várja, hogy ódivatú, küldi prédikációt tartsak, téved, vagy ha arra gondol, “hogy a szülői zsarnokság”, a szülői “meg-nemértés” ellen, a fiatalok szabadságáról irok. Egyrészt elmúlt az idő, amikor a lányok csak szülői kísérettel mehettek moziba. Másrészt azonban a szabadságot ma sem lehet összetéveszteni a szabadossággal. Egy azonban nem változott meg és sohasem fog megváltozni: a jóhir értéke. A lányok, akikről beszél, csak önmagukra nézve fogadják el helyesnek azt, az életet amit folytatnak. A másik lányt azonban kibeszélik, pletykálnak róla. Rövidesen maga is a szájukra kerül és az egész iroda, az egész környezete teli lesz vele, hogy viszonya van azzal a fiúval. Gondolja, hogy ez hasznára lesz? Tegyük fel, hogy valaki komolyan érdeklődik maga után és el akarja venni. Kétszer is meggondolja, ha hallja, hogy állandó vendég egy legénylakáson. A férfiak nem nagyon szaladnak olyan feleség-jelölt után, akiről feltételezik, hogy egy fiatalember lakásáról megy az esküvőre. Kivétel csak erősiti a szabályt. Tehát ha maga olyan okos, akkor barátkozzon, pajtáskod jón a fiúval moziban, színházban, tánclokálban, kiránduláson, de ne kettesben a lakásán, mert a lakásba mindenki odagondolja az ágyat. * * * ILONKA — 80 éves szüleim közül anyám 10 hónappal ezelőtt meghalt. Apám, aki Kanadában él, nem akar sem Zürichben élő fivéremhez, sem hozzám, New Yorkba költözni. Viszont az egyedüllétet nem bírja. Idegenek rábeszélésére meg akarna másodszor is nősülni, ami az ő korában nem olyan egyszerű. A nő, aki ilyen korú férfihez esetleg hozzámenne, nagy árat kérne érte. Mi gyermekek, bárhogy is fáj anyánk elvesztése, még valahogy megértenénk a dolgot, mivel egy 80 éves embernek nehéz másokhoz alkalmazkodni. Nem úgy azonban a férjem és ez a tulajdonképpeni problémám. A férjem valósággal gyűlöli az apámat és ha egy ünnepen nálunk van, nem beszél vele. Kérem a vélaszát. VÁLASZ — Kettős problémája van. Egyik az édesapja nősülése, a másik a férje ellenséges magatartása. A kettő összefonódik. Nem irta meg, hogy mi az alapja ennek a viselkedésnek, de akármi is az oka, el tudom gondolni, milyen fájdalmasan érinti magát. Nem is járható ut, hogy az édesapja magukhoz költözzön. Milyen élete lenne olyan házban, ahol a veje gyűlölködik vele. Ez a légkör megmérgezné a hátralévő éveit. Ami a Zürichbe költözést illeti, az ilyen idős ember már nem szívesen mozdul ki a megszokott környezetből, hogy más földrészen, másik országban, uj életformába illeszkedjen bele. A leghelyesebb megoldás a nősülés. Persze gondosan meg kell nézni, hogy kit vesz el. Jólelkü, derék asszonyt kell neki keresni, aki gondját tudja viselni. Maga, mint nő, nagy segítségére lehet a választásban. Azt írja, hogy a nő, aki hozzámenne egy 80 éves emberhez, az nagy árat kérne. Nem tudom, pontosan mire érti ezt. Édesapjának talán van valami vagyona? Az asszony természetesen joggal megkívánhatja, hogy vagyonának egy bizonyos részét biztosítsa az ő részére. Ez bevett, elfogat dott szokás. Maguk, a gyermekei ne emeljenek kifogást ez ellen. Éppen ellenkezőleg, az a dolguk, hogy előmozdítsák a nősülését. Nem való neki a magányosság. Segitsék hozzá, hogy utolsó éveit nyugodt környezetben élje le, olyan asszony mellett, aki gondosan ápolja. Ezzen bizonyítsák be apjuk iránti szeretetüket. UJ RENESZÁNSZ (RÉSZLEGES BESZÁMOLÓ A DEBRECENI ANYANYELVI KONFERENCIÁRÓL) (1970 augusztus 1—15) Irta: DR. KO STYA SÁNDOR Mondhatnám korszakalkotónak, de szerényebben kifejezve is egy uj korszak elindítójának nevezhetném. Ausztráliától Argentínáig és Svédországtól Burgenlandig tudósok, nyelvészet, egyetemi tanárok, középiskolai tanárok és tanítók, számszerint mintegy hatvannégyen vettek részt, kiegészítve lapszerkesztőkkel, a nyelvtudomány hazai tudósaival és művelőivel. A témakör izgalmas, a tét nagyszerű volt. Másfélmillió magyar él Magyarország határain kívül, gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy minden harmadik magyar külföldön él. Az összmagyarság szempontjából ez a szám nem lehet közömbös. A külföldön élő magyarok többsége ápolja, erősiti kapcsolatait Magyarországgal, a magyar kultúrával. Szerves része a magyar szellem vérkeringésének, abból kiszakadni nemcsak hogy nem akar, hanem tudatosan tapad, sőt beépül abba. A szülőhazához legerősebben az anyanyelv köti őket. Bennünk, külföldön élő magyarokban, szülőkben és felelős egyesületi vezetőkben gyakran felmerül a kérdés: mit tegyünk, hogy akik még tudják, elsajátíthassák anyanyelvűket. Erre keresett választ az “Anyanyelvi Konferencia”. Rangját-nivóját megjelöli a résztvevők közül kiragadott egy-két név is: Prof. Lotz János, a Center for Applied Linguistics Washington igazgatója; Prof. Sinor Dénes, az Indiana University Uralic and Atlantic Department igazgatója; Prof. Dr. Czigány Lóránt, a University of California Languages and Literatures tanszékvezetője; Dr. Dojcsák Győző, egyetemi tanár, Regina, Sask., Kanada; Dr. Bodolay Zoltán, egyetemi tanár, Narvee, N.S.W. Ausztrália; Karátson Endre egyetemi tanár, Páris; Dr. Kibédi Varga S. egyetemi tanár, Amszterdam; Dr. Futaky István egyetemi tanár, Göttingen; Dr. Galambos Ireneus bencés, a németországi Burg Kastl-i magyar—német gimnázium igazgatója, stb., stb. Vagy a magyar tudósok, nyelvészek közül Dr. Bérezi Géza akadémikus egyetemi tanár, Lőrincze Lajos egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészeti osztályának vezetője, stb., stb. Százegynéhány nevet sorolhatnák fel, s mindegyik tudósa, művelője a maga helyén az édes • anyanyelvnek. A kölcsönös megértés és közös felelősség jegyében folytak a viták és beszélgetések. Kitűnő szakelőadások hangzottak el, mint pl. a magyar nyelvtan és nyelvtanulás külföldi tanításáról, a mai magyar líráról, a magyar irodalomról, stb. Javaslatok hangzottak el a magyar nyelv és irodalom oktatásában való együttműködés kiszélesítésére. Döntés történt olyan másodfokú magyar olvascókönyvek, közép- és felsőfokú nyelvkönyvek és egyéb oktatási eszközök összeállitá/sára vonatkozóan, amelyek messzemenően figyelembe veszik a külföldön élő magyarság sajátos kulturális körülményeit. Szorosabb együttműködés a könyvkiadás (külföldön élő Írók müveinek, közös kiadása), a művészeti és tudományos munbában. A Konferencia anyagának feldolgozására, a döntések végrehajtására Előkészítő Bizottság alakult fele-fele részben hazai és külföldi szakemberekből. Ennek a bizottságnak a feladata a közös tankönyvek elkészítése és kiadása, ez a bizottság készíti elő a kétévenkint megrendezendő Anyanyelvi Konferenciát. Szinte felbecsülhetetlen az az érték, amit a Debreceni Anyanyelvi Konferencia végzett, amelyhez szorosan kapcsolódott a budapesti “Kerek Asztal Konferencia”, amelyen az elvi kérdéseket vitatták meg tudósaink. Hisszük, hogy ez a Konferencia a külföldön élő magyarság anyanyelvi művelésének uj reneszánszát indítja el. -Toronto, Kanada, J970. szept. Gyerek: “Persze, hogy piszkos vagyok. Közelebb vagyok a földhöz, mint a felnőttek!” * * * A pulyka: “Lehet, hogy a páva szebb, mint én. De még sohasem hallottam, hogy valaki pávát evett volna párolt káposztával.” * * * Egy nő: “Lohet, hogy maga annyit keres, mint két férfi, de én annyit adok ki, mint négy nő.”
