Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-07-02 / 27. szám
ifi Thursday, July 2, 1979 BETHLEHEM HIRABÖ 11. oldal CSALÁDI ÉLET IA MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE JELENTI: AZ APÁI FELELŐSSÉGI T Napjainkban mind gyak- s rabban esik szó a családok s szerkezetének megváltoztató- 1 sáról. A probléma kifejtése- c kor egyrészről a váláscöc nagy t számát, másrészről pedig azt r szokták megemliteni, hogy az .1 anyak többsége üzemekben t vagy más hivatalokban dől- ] gozik. Ma már jelentéktelen c kisebbségben vannak az s )lyan nők, akiknek egyetlen i gondjuk a családi tűzhely | ápolása, a gyerekek nevelése, j 1 Ugyanakkor azonban még ^ igen sok család akad, amely- i aen egyedül az anya gondja < mindez. Sck apa úgy érzi, pél- J ] iásan tesz eleget szülői köte- j lességeinek, ha fizetésekor ^ kisebb-nagyobb csonkítások- ^ kai “leszámolja keresetét” feeségének. jj Pszichológiai, szociológiai ( vizsgálatok, őszinte gyereki j lyilatkozatok egyaránt bizo- | lyitják, hogy az eredményes ; családi nevelésben nélkülöz- 1 íetetlen szerepe van az apá- < iák. Mindenütt, ahol ezt nem i udja, vagy nem akarja be- '] .ölteni,sérelmek keletkeznek, i ; ezeknek hatása beláthatat- < an a gyermekek egész továb- ! ji fejlődésében. Sérelemhez ‘ .•ezet, ha nevelés helyett az i ipa kizárólag az itéletvégre- i íajtó tisztségét tölti be cda- ] laza,. Megdöbbentő, hogy < lapjainkban még mindig lány olyan gyerek van, akit < itthon rendszeresen vernek, ■le higgye senki, hogy ilyesni kizárólag olyan helyeken ordulhat elő, ahol a családi körülmények egyébként is ;iillöttek, az apa iszákos. Pelagógusck gyakran tapasztalíatják. hogy sokszor semmilégekért agyba-fcbe verik anitványaikat. Találunk példát arra is, íogy az apa hasonló módszereket javasol az osztályfőnökiek: “Ha rosszalkodik, tessék ól megverni. Megszokta már, itthon”. Ha a gyermeknek1 irökké attól kell rettegnie, íogy kevésbé sikerült feleleeit, apró csinytevéseit az apa neg ne tudja, aliha fog éle- j :ének kisebb «nagyabb sorsion tő kérdéseivel bizalommal órdulni őhozzá. Nem kevésbé vonzó a gyerekek számára a prédikátor ipa sem.Szimpatikusad benne, íogy tettleg nem bántalmazna gyermekét. Taszító, hogy j irökké leckézteti. Az ilyen ipák visszatérő szókincséből valóságos kis külön szótárt j ehetne összeállítani. Rendszerint saját nagyságuk és gyermekük kicsinyes hálátansága között szekták párhuzamot vonni. Naigy indulatuk-! néha már maguk is elhi- I szik, valóban olyan példakép szobrok, amilyennek ilyenkor önrr rgukat festik. Éppen csak arról feledkeznek meg, hogy egy szobrot lehet csodálni, de tőle tanácsot, segítséget kérni, őszintén, emberileg elbeszélgetni mégsem szoktunk. Különösen akkor nem, ha az öntökéletességben tetszelgő szoborról jól láthatjuk, hogy nem éppen remekmű. Az apákat rendszerint jobban érdekli, hogy mi lesz gyerekükből, mint az a szerintünk kevésbé lényeges kérdés. hogy milyen ember válik majd belőlük. Pedig épp ez utóbbiban döntő szerepük lehet az apáknak. Egyeseknek azáltal, hogy gyerekük — mégpedig nemcsak fiuk, lányuk is! — példaképet lát bennük. Megható, milyen elnézőek, megértőek tudnak ilyen esetekben lenni a fiatalok. Még az emberi hibákat is természetesnek veszik, ha a szülő nem óhajt mindenáron azokból is erényt 'kovácsolni önmagának. Vannak azonban, és nem is kevesen, akik ezt a szerepet kafkai módon töltik be csupán: “Irtóztam mindentől, ami Rád emlékeztetett, apám!” Ilyenkor aztán még az erények is hibákká torzulnak a gyerekek szemében. Ellentmondásokat keresnek és találnak szavai és tettei között, és nincs az a szigorú biró, aki kegyetlenebb ítéletet mondhatna róluk. Nagyon sok apával találkoztam, aki képtelen volt megérteni, miért viselkedik vele igy a gyereke, akinek pe! dig mindent megadott. Ho| gyan is érthette volna meg, ■ hogy gyermekének nem minidenre lett volna szüksége, csupán csak apára. Ő ezt nem adta meg, pedig ez az egyetlen dolog, amit képtelenség a 1 gyerek életében forintokkal, ajándékokkal kárpótolni. ! Az apai szavak és tettek igen jelentős szerepet tölte; nek be a gyerekek életszemléletéinek, világnézetének ala kuláteában,' Aránylag ritkán ! érezhetjük azonban, hogy as apák felelősséget is erezné I nek szavaikkal, tetteikké' szemben. Játszva romboljál a tekitélyeket gyermekei! előtt, legfeljebb akkor csodálkoznak, amikor azt veszi! j észre, hogy a sck romba dön j tött tekitély maga alá teme te sajátjukat is. A gyerek an i nyira sohasem tud elfogul" lenni, hegy elhiggye apjának mindenki gyanús, aki valami vei többre vitte, mint ő, pe dig tehetségével, képességei ! vei valamennyiüket zsebr« ! tudná vágni! Képtelen megér Magyarország lakossága hetek óta igyekszik elhárítani a tiszántulon tomboló árvíz pusztítását, segíteni a küzdelemben, amit a soha-eddignem-látott víztömeggel folytat az ember. Egyszerre j emelkedett meg a Tisza minden mellékfolyójának vizszintje, s mindegyik megha- I ladta az eddig mért maxima-I mot. Tízezrek építik, erősítik, vigyázzák a tiz méter magas-i ságuvá dagadt folyók gátjait: j éjjel-nappal teherautókon,' dömpereken, és mindenfajta szállítóeszközön érkezik a ■ többszáz kilométer hosszú vé-1 dővonal erősítésére a kő, a ho- ! ’ | mok, müanyagfólia, és ember, ember, ember . . . S bár a férfiak szinte tes- I tűkkel védik családjukat, ott-; hónukat a pusztító elemtől,' mégis falvak, városok, tanyák j lakóit kellett az utolsó órák-1 I ban biztonságba helyezni, ki- j telepíteni a veszélyeztetett területekről. Eddig közel tiz- I ezer ház sérült meg, illetve ' , dőlt össze az árvíz következtében. Hajlakok, egy hosszú • " ! I teni azt is, ha az apa a nőkről ; általában csak frivolan képes beszélni. Kizárólag fel-e! ségét tartja kivételnek. Fiáitól elvárja, hogy minél töb; bet hódítson, lányának azon-! ban ki akarja tekerni a nyakát, ha egy fiúval látja sé! tálni, vagy későbben tér haí za. -Kétségbeesik, ha megtud-! i ja, szerelmes a fia, és ennél I már csrlk az hozza ki jobban j sodrából, ha arról értesül, I 7 r \ hogy nem szerelmesek lányá- 1: ba azeik a fiuk, akik “vele | járnak”. Sértve érzi magát, | ’! ha feleségéről, lányáról tisz- 1! teletlenül beszélnek, de eszé- i be sem jut, hogy azok a nők, L akikkel a munkahelyen, má' sutt találkozik, szintén valakiknek lányai vagy feleségei. :i Nincs a világon az az ér- zékeny szeizmográf, amely- jobban jelezné a távoli föld- mozgásokat, rezgéseket, mint t! ahogy a gyerekek észreveszik !! apjuk életének ilyen ellent- mondásait. Lehet, hogy 1 konformistán hasonulnak is í hozzá, több mint negyedszá; zados pedagógusi pályámon- arra azonban még nem talále tam példát hogy tiszteletet,- megbecsülést ébresztett vol- na bennük. Hangsúlyoznom- kell ismét, gyerekeink nem t óhajtják nem is szeretik, ha :! apjuk tökéletes ember. Jogos- igényük azonban, hogy ember- legyen, aki erényeivel, hibái- val velük éli életét, megbe; . széli gondolatait. Dr. Kerékgyártó Imre élet munkájának eredményei, órák alatt romhalmazzá váltak. Asszonyok, gyerekek élnek idegen fedél alatt, önként jelentkező befogadóknál, vagy az iskolákban, művelődési otthonokban, ideiglenes barakkokban. A férfiak pedig — és nem ritkán a nek is! — megállás, alvás, pihenés nélkül küzdenek a hömpölygő, több hullámban támadó vízzel. És nemcsak a gátakat őrzik, erősitik — a vÍ3szavonu| ló ár nyomán eltüntetik a roj mókát, hozzálátnak az élet ; feltételeinek megteremtéséhez : fertőtlenítenek, bontanak, építenek. Ehhez pedig építőanyagra van szükség el' sősorban: szállitóeszközökre, I a vasúti közlekedés helyreálj litására, munkáskezekre — és I pénzre, pénzre .. . . j Az elemi csapás hírére megmozdult az ország. Aki ' csak tehette, két kezét, mun! káját ajánlotta fel: diákok, í katonák, szakemberek és a I helyi lakosság hetek óta folytatnak emberfeletti küzdelj met az árral. Az áldozatkészség csodálatos példáival találkozhatunk. Az ország ! dolgozói keresetük egy részét ! ajánlották fel a szükséget I szenvedőknek. í Junius közepéig csak a magyar lakosság áldozatkész- 1 ségének eredményeként mintegy 200 millió forint gyűlt össze az árvízkárosultak szá: mára. De segitő kezek nyúlnák a J bajbajutottak felé az országhatárokon túlról is. Baráti országok siettek segítségükre: I építőanyagokkal megrakott vonatok gördülnek át határainkon. Junius első napjaiban | Magyarországra látogatott a j FAO, a UN mezőgazdasági és ! élelmezésügyi szervezete vij lágélelmezési programj ának igazgatója. Megtekintette az | árvizsujtotta vidéket és a világszervezet nevében mintegy 11.5 millió dollárt ajánlott fel az árvízkárok enyhítésére. ; De gyorssegélyt küldött szá. mos ország, intézmény, egye-II sülét is. Levelek százai érkez- i nek idegenbe szakadt honfi. I társainktól, akik aggódna! ■ rokonaik, ismerőseik sorsá, * ért; tömegesen érkeznek ado■ ] mányok. Sokan teszik fel £ ij kérdést: mi a legcélszerübt [ módja a segélynyújtásnak? i j Meghatottan fogadjuk tá i | volban élő honfitársaink ál■ dozatvállalásának bizonyító- kait. Mégis, ha segiteni-aka- j rásük leghatékonyabb mód- Iját kérdezik, megvalljuk: t Magyar Vöröskereszt Nem zeíi Segély 235-90171-8501 számú számlájára eljuttatott . pénzösszegek jelentik az ár-, vizkárosult lakosság részére a legnagyobb segítséget. Emberek, családok, nemző-^ tek, társadalmak, kisebb-na- . gyobb közösségek élnek egymás mellett úgy, hogy nem. vesznek tudomást egymás problémáiról, gondjairól — mindegyik saját jelenét, jövőjét építi. S mégis: valahol az ember lelkének mélyén szunnyad egy csodálatos ösztön: segíteni a betegség, szerencsétlenség, elemi csapás áldozatain, azokon, akik tőlük független körülmények következtében nem folytathatják életüket a megszokott módon tovább. Valahogy úgy érezzük ilyenkor magunkat, mintha adósai lennénk a baj-, bajutottaknak, és sem nemzeti, sem világnézeti, sem más ellentét nem játszik szerepet • segíteni akarásunkban, áldozatvállalásunk mértékében. S, • ; néha milyen nehéz dolog i megtalálni a segítségnyújtás, legcélszerűbb, leghajlékonyabb módját! A pénzküldemény gyors, egyszerű, hatékony segítség!* És most “kétszer ad, aki.'1 gyorsan ad”. Tehát ezúton is kérjük: mindazok, akik úgy érzik, tenniük kell valamit © I minden eddigi hazai árvíznél i súlyosabb katasztrófa áldozataiért, megértve helyzetüket, válasszák a leggyorsabb, legkézenfekvőbb utat: juttassák el pénzadományaikat a Nemzeti Segély számlájára. S ha elvonul a viz, ha egy pillanatra megpihenhetnek a hosszú küzdelem katonái, a nemzeti és nemzetközi összefogás nyomán ismét virágzó' falvakat, termőföldeket látni majd a tájon, ahol nemrég még — Petőfi szavaival — . “mint az őrült, ki letépte lán; cát, vágtatott a Tisza a ró- nán át . . .” .1 Kárpáti József j ; -------------------MOSOLYOGJUNK Az egyetemi hallgatók pro- fesszoraik szórakozottságán!- ról beszélgetnek. : — Az én professzorom —<!- mondja az egyik —, egyszer- odament a járda szélére, fel- i emelte a jobb lábát, és has*1 > ra esett. Azt hitte ugyanis, hogy ott áll a biciklije, és fal- akart rá ülni. — Ez semmi — tromfolja- le a másik —, az én profesz- szóróm olyan szórakozott;- hogy mielőtt lefekszik alud-i i ni, gyufát gyújt, hogy meg- nézze, el van-e oltva a lámpa.
