Bethlehemi Hiradó, 1970. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-30 / 18. szám
Thursday, April 30, 1970 BETHLEHEM! HÍRADÓ 5. oldal., Amphetamine: a gyilkos fogyókúra ■ pasztilla WASHINGTONI RIPORT: Az egyik legelterjettebb narkotikum szabadon és törvényesen vásárolható Amerika bármelyik gyógyszertárában, a legnagyobb gyógyszeráru gyárak készítik mind nagyobb és nagyobb mennyiségben, annak ellenére, hogy felelős orvoskörökben növekvő kétkedéssel viseltetnek hasznossága iránt. Ennek a drugnak, vagy ha úgy tetszik narkotikumnak a neve: amphetamine, a központi idegrendszerre gyakorol stimuláló hatást és széles körökben használják részben fogyókúra céljaira, részben pedig fáradtság. kimerültség leküzdésére. Nyolc milliárd dózist készítenek Amerikában az amphetamineból minden esztendőben, ez a mennyiség elegendő minden amerikai férfinak, nőnek és gyermeknek 40-adaggal való ellátására. Háziasszonyok használják az amphetamine-t felfrissüléshez, éjszakai fuvart szállitó-soffőrök ahhoz, hogy ébren maradjanak a hosszú utón, atléták versenyek előtt, diákok pedig kü’ löplegesen nehéz vizsgákra - készülve veszik be. Az injekció utján beadható formájában ugyanezt a szert methamphetamine-nak nevezik, vagy közhasználatú nevén “speed”-nek, “kristályának s pokoli hatása halálos lehet, vagy tartós szellemi elnyomorodást okozhat, amint ezt a szomorú tényt a diákok körében növekvő számú “speedfreak”-ek, villám-szörnyek egyre nagyobb számban tapasztalják. Most végre a hatóságok is eljutottak odáig, hogy felfigyelve az amphetamine-lnal való visszaélésre, fölteszik a kérdést: a drug veszélyei nem haladják-e messze túl állítólagos jótékony hatását? Egyes orvoskörökben a szer teljes betiltását sürgetik, mások pedig felhasználhatóságát illetően szigorú megszorító intézkedéseket követelnek. A közelmúltban az amerikai képviselőháznak egy bűnözéssel s annak okaival foglalkozó (House Select Committee on Crimy) előtt orvostanuk egész sora állította, hogy az amphetamine-ra való rászokás “gyakoribb, nyomoritóbb hatású, veszélyesebb s társadalmi vonatkozásaiban még súlyosabb”, mint narkotikumok rabjául esni. Dr. Sidney Cohen, a National Institute of Mental Health drugokkal való visszaélést vizsgáló főosztályának vezetője szerint az amphetamine-nal való visszaélés a fehér középes legjobb módú osztályokhoz tartozó, ifjúság körében járványszerü méreteket ölt. A szer elsőszámú lelőhelye, mondotta dr. Cohen: a családi gyógyszer-szekrény. A washingtoni Food and Drug Administration (FDA) amelynek feladatai közé tartozik a gyógyszerek biztonságosságának és hatásosságának felülvizsgálása, már korábban felkérte a Tudományos Akadémia kutató-intézetét arra, hogy — más gyógyszerekkel együtt — az amphetamine értékét is alaposan vizsgálja ki. 1968 augusztusában benyújtott jelentésében az akadémia azt javasolta, hogy az amphetamine-ok orvosi felhasználását két, igen ritkán előforduló betegség kezelésére kell korlátozni. Az egyik a narkolepszia, a másik pedig gyermekek úgynevezett “hyperkinetikus” viselkedésének kezelésére. Harmadik felhasználási lehetőségét az akadémia a fogyókúrák “első fázisában” látta. Az FDA elfogadta a jelentést és a javaslatokat, de mindmáig nem léptette érvénybe. Maguk a gyógyszergyárak, felfigyelve az amphetamineok körüli viharra, bizonyos első veszély-szignálokat bocsátanak ki. Az egyik nagy gyógyszerárugyár az orvosokat uj használati utasításában arra figyelmezteti, hogy fogyókúrás pácienseik számára huzamosabb ideig ne tegyék lehetővé ennek a szernek használatát, minthogy fogyasztása megrögzött szenvedéllyé válhat. (Habitforming.) Az újabb fejlemények mögött két sajnálatos probléma húzódik meg. Az egyik az, hogy a törvényesen gyártott ampbetamine-oknak igen jelentős része a kábítószerek fekete piacára kerül. Dr. James Goddard, az FDA egyik vezetője úgy véli, hogy a legálisan előállított szernek legalább a fele illegális forgalomba került. A harcot ez ellen a hagyományos módszerekkel folytatták, megpróbálván lefülelni a tolvajokat, gyógyszertárak és raktárak dézsmálóit és a törvénytelen mail-order vállalatokat. A legutóbbi időben azonban — és ez a második probléma — arra jöttek rá, hogy az emphetamine-nal való visszaélést elsősorban az orvosok teszik lehetővé — törvényes módszerekkel. Az amphetamine-recepteknek több, mint kilencven százalékát fogyókúra céljaira írják fel — a szer elnyomja az étvágyat — valamint a depresszió, a buskomor kedélyállapot enyhébb formájának s az ernyedt közérzetnek gyógyitására. De a szert bírálók véleménye szerint a milliárd-számra gyártott amphetaminokkal visszaélnek — eredményes hatása kétséges, de a vele való viszszaélés veszélye és kára kétségtelen. Ennek megfékezésére pedig az egyetlen mód: a produkció csökkentése, a nyakló nélkül gyártott szer mennyiségének korlátozása. A probléma visszanyulik a második világháborúig, amikor katonaorvosok készséggel adtak a hozzájuk fordulónak amphetamine pasztillákat, amit a katonák kétféle néven is ismertek: “'bennies” (Benzedrine) és “dexies” (Dexedrine) csaták fáradságának a leküzdésére és pilóták éberségének a fokozására. A háború után ezekből a szerekből hatalmas mennyiség került Japánban, a vele való visszaélés oly járvány szerűen terjedt, hogy az 1950-es évek közepén gyártását megtiltották, az országba való csempészését büntették. Két esztendővel ezelőtt ugyanilyen okok tették szükségessé az amphetamine és a methamphetamine betiltását Svédországban is. Az Egyesült Államokban az amphetamine használata törvényes, ha azt orvos Írja elő, megvásárolható bármilyen drug-storeban és ugyanazt a receptet hat hónapos időszakon belül ötször meg lehet újítani. Azonkívül úgynevezett “authorizált vevő”nek a postai rendelésre szállító gyógyszerházak is rendelkezésre állnak. Kis mennyiségben, orvosi irányítás altt szedve, a nagyétküek is jó hasznát vehetik étvágyuk csökkentésére. Óriási-méretű fogyókura-ipar nőtt fel és terebélyesedett az amphetamine-ok köré, évi 400-millió dolláros forgalommal, orvosi honoráriumok és receptek bevételeiből. Dr. Goddard szerint a szerrel nem csak azok élnek viszsza, akik már eredetileg is a narkotikum “felemelő” hatását keresik általa, de azok a háziasszonyok is, akik szinte észrevétlenül esnek rabjául: eredetileg diétikus célokból irja fel az orvos, de folytatják szedését azután is, hogy a doktor már abbahagyta a recept írását és a szer további használatát nem javasolja. Ezek az úgynevezett “pep-pill junkie”-k, vagyis natkomániások azzal a módszerrel jutnak újra meg újra a szerhez, amely nélkül — úgy érzik — már nem .tudnak élni, hogy amikor az egyik orvos által felirt recept többé már nem ujitható meg, akkor másik orvoshoz mennek és újabb receptet iratnak fel, ezzel ismét hónapokra ellátva magukat amphetamine-nal. A szerrel a legveszélyesebb módon a “villám-szörnyek”, a speed-freak-ek élnek viszsza, akik injekció formájában használják. Hatása csakugyan “villámgyors”, kezdeti periódusában hasonlít a heroinéhez, a felfokozott kedélyállapot órákon át tart, ezalatt az idő alatt a szer hatása alatt álló személy szeszélyes lesz, túlzott tevékenységi láz önti el, agresszívé válik és olykor őrjöngővé. Dr. Cohen szerint az úgynevezett “speeder”-ek bűnözési veszélye nagyobb, mint az összes többi kábítószerek rabjaié. Ennek pedig az az oka, hogy mig a legtöbb drug csökkenti a személy tevékenységének intenzitását, az amphetamine fokozza azt, magabiztosabbá, szertelenebbé teszi. Az amphetamine szedés könnyen válik megrögzött szenvedéllyé, minthogy a szervezet meglehetősen gyorsan bizonyos tűrőképességet épit fel vele szemben s ennek következtében a kívánt hatás eléréséhez mind többet és többet kell bevenni belőle. “Speeder”-ek napokon keresztül jól megvannak étel-ital és alvás nélkül, de amikor aztán lezuhannak a képzelt csúcsokról, akkor az elvonó-periódus minden szörnyű szimptomáját átélik, búskomorságot, görcsöket, fékezhetetlen hányingert. Krónikus használata pedig májgyuladást, szivmüködési elégtelenséget, tartós agy-sérülést, végső fokon pedig halált okozhat. A gyógyszergyárak mindezért elhárítják magukról a felelőséget. Azt állítják, hogy a visszaélést rendőri utón keli megfékezni s hogy a visszaélők négy része a szerhez nem törvényes utón jut, de titkos laboratóriumokban előállított szert vásárolnak a narkótiumok fekete piacán. Állításuk szerint ilyen íörvéénytelen műhelyekben 200 dolláros befektetéssel 1.600 dollár értékű amphetamine állítható elő. De a gyógyszergyáraknak ezzel a felelősségelháritó magatartásával nem mindenki ért egyet. - A gyógyszeripar csak a legutóbbi esztendőben 150-millió egység injektálható mathamphetamine-t gyártott — mondja Donald Miller, a Narkotikumok és Veszélyes Drugok Állami Hivatalának vezetője — ezzel a mennyiséggel aztán kétségtelenül jónéhány narcolepszia és hyperkineticizmus gyógyítható! Dehát akkor hogyan, milyen módon jut a törvényes utón gyártott szer az azzal viszszaélők kezébe? Ezt egyetlen példa jól megvilágítja: egy lllinois-i kisebb gyógyszerárugyár, amely évenként körülbelül másfélmillió dolláros forgalmat bonyolít le, az elmúlt tiz esztendő alatt 15- millió amphetamine-t szállított a mexicói Tijuaná-ban lévő egyik vállalatnak. A szállítás egy a kaliforniai San. Ysidróban müködg vám-ügynökségen át történt. Amerikai v ám hi vatalnokok nyomozni kezdtek és megállapították, hogy a mexicói vállalat fiktiv, nem-létező, a San Ysidróba szállított szerekért személyesen jelentkezett a “vállalati megbízott”, átvette és sohasem vitte Me.icóba: a fekete piacon áruba bocsátotta az Egyesült Államokban. A példákat vég nélkül lehetne sorolni. Számtalan amerikai gyógyszergyárnak van alvállalata Mexicóban: megállapitást nyert, hogy egyes gyárak mexicói telepén a gyártott mennyiség sokkal nagyobb, mint az amerikái gyárban, amely pedig természetszerűleg a fő-vállalat. Nyílt titok, hogy a határmenti mexicói gyógyszergyárak élénk forgalmat bonyolítanak: le amphetamine-okból, recept nélkül adják a pult alatt, nagyrészük aztán visszakerül az Egyesült Államokba, tízszeres árért, a feketepiacra. Mi tehát a teendő, hogyan lehet megmenteni azokat a (talán) milliókat, akik a jövőben szenvedélyes használói lesznek a veszélyes amphetamine-oknak? Figyelemreméltó körülmény, hogy a Világegészségügyi Szervezet Narkotikumokat ellenőrző Bizottsága az amphetamine-okat az úgynevezett Schedule II kategóriába javasolta, amelybe a “csekély gyógyitó-értékü, de visszaélésre csábító” szerek tartoznak. A következő lépést az FDA-nak kell megtennie: a National Academy cf Sciences kutató-intézetének javaslata alapján el kell rendelnie az amphetamine-ok gyártásának csökkentését és alkalmazásának szigorú korlátozását. Az FDA legutóbbi nyilatkozatában közölte: megfelelő időben intézkedni fog. Addig is: azok, akik fogyóküiába kezdve kapva-kapnak a csábitó kis pasztillák kétségkivül étvágy-csökkentő segítségén, jól teszik, ha meggondolják: hátha a kis pasztillák nélkül is, önfegyelem utjárí, elérhetnék a kívánt eredményt? , Steve Long HIRDESSE LAPUNKBA
